Francisco de Osuna
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
20. A kísértések a kegyelem előhírnökei.
Xaropes son tentaciones de la gracia mensajeros.
Maga az összeszedett ima az ellenszer
Mivel az égvilágon minden erény komoly kísértéseknek van kitéve, ne lepődj meg azon, hogy az összeszedettség is heves ostrom alatt áll. Gondold meg viszont, hogy, ahogy Gerson mondja, ez a gyakorlat, bár ádázabb kísértéseknek van kitéve, mégis kevésbé legyőzhető, mint mások. Ha megijeszt a szüntelen harc, akkor erősödj meg az összeszedettség ügyes fogásaival, mert ezek annyira hatékonyak, hogy ha rendesen betartod azokat, szembe fogsz tudni szállni azzal a sok kísértéssel, amelyet az ördög azokra küld, akik a szent passióról elmélkednek. Mivel az ördög a legsebezhetőbb pontunkon akar megtámadni, ezért szinte minden kísértés az érzékszervek egyikéből indul ki. Éva és Dávid veresége a szemeknél kezdődött, Ádámé a fülnél, amellyel feleségére hallgatott, Júdásé a szaglásnál, mert enélkül nem gondolt volna az illatos kenet árára, amely kiöntetett. A tapintással és az ízleléssel kezdődik a tisztátalanság és a falánkság. Az ördög azonban csak az érzékek és a képzelődés által dolgozik ellenünk, itt ered minden megtévesztő manővere, ezért nem nagyon tud mit tenni az összeszedett emberrel, akinek első célja az érzéki fölé emelkedés.Aki az áhítat bármely más útját követi, annak külön kell valamilyen harcmódot találnia a kísértések ellen, az összeszedett ember viszont magának az összeszedettségnek a gyakorlása révén már rendelkezik olyan pajzzsal, amely megvédi az ördögtől, és ez a pajzs a szív szüntelen őrizete, ahová visszavonul, és faképnél hagyja az ellenséget. Hasonlít a sündisznóra, amelynek az a legjobb menekülési módja, mikor a vadászkutyák körülveszik, hogy összegömbölyödik és önmagában bújik el, úgyhogy nem látják, hol a feje és hol a lába. Amikor a kutyák így látják az állatot, megzavarodnak, és nem tudják, hová tűnt. Így aki visszavonul a szívébe, az könnyen legyőzi az ördögöt és kigúnyolja, bár néha, amikor nagy dühe fellángol mert zárt kaput talált, kemény csapásokkal, rettegéssel és jelenésekkel próbál harcolni azzal, akit más módon nem tud legyőzni.(III. fejezet)
Isten olykor megvonja a vigasztalást
Az összeszedett ima nagy magányában a kísértés leggyakrabban olyankor jön, amikor Isten kiszárítja az áhítat patakjait, melyek a hosszú és kemény munka miatt ebben a pusztaságban jobban áradnak, mint másutt. Szent Bernát szerint Krisztusban szikla és föld van: a szikla az ő istensége, a föld az ő embersége. Az összeszedett imában a sziklába hatolunk be, míg a passióról elmélkedve inkább a földbe. Akár így, akár úgy, vigasztalást nyerünk, mert az Úr oldalából fakadó vér és víz mindenkit táplál.Mindenki Krisztusban igyekszik gyarapodni, némelyek istenségénél lépnek be, mások emberségénél lépnek ki, de mindnyájan csodálatosan felüdülnek. Néha azonban az Úr elzárja a forrást, kiszárítja a pusztában virító oázist. Meg kell értenünk, hogy ezt bűneink miatt teszi. Kétféleképpen történik ez: az egyik úgy, hogy megvonja a lelki élvezetet és megelégedést, amely gyakran megédesíti az imádságot, és különösen is vigasztalja a lelket az összeszedett imában, ahol a kenyér, mivel rejtett, még ízesebben táplál. Amikor az Úr ezt az ajándékot visszavonja, vigasz nélkül hagyja a lelket, hogy majd meghal a szomjúságtól.A másik mód keményebb és félelmetesebb. Amikor úgy érezzük, hogy Isten szeretete eltűnt, akkor már nem gondolunk rá és nem vágyunk rá, hogy úgy keressük őt, mint előtte. Hiába próbáljuk összeszedni magunkat és imádkozni, az egykor élvezett figyelem és áldott vágyakozás elveszett, elhagyatottnak érezzük magunkat, nélkülözve minden vigasztalást, és – ami még rosszabb – azt se tudjuk, hogyan enyhítsünk nyomorúságunkon. Isten azért veszi vissza ajándékát az első módon, mert a jelen életünkben van egy kisebb bűn vagy a múltunkban egy nagyobb bűn, amiért már bocsánatot nyertünk. Az a célja ezzel, hogy bátorítson: minél előbb térjünk vissza a bensőséges, egyszerű imához, bár már megtapasztaltuk a belénk öntött szeretet kegyelmét. Azt olvassuk, hogy Isten megtagadta Mózestől a bemenetelt az ígéret földjére régi bűnei miatt, bár régóta barátságban volt Istennel. Ezek szerint Isten gyakran megbünteti barátait régi tetteikért, hogy ne hibázzanak ismét. Ne lepődj meg, ha Isten még egy kisebb bűnért is kiszárítja benned az áhítatot. Ha imádság közben tudatosan hagyod elkalandozni a gondolataidat, ez már elég ok arra, hogy száműzzenek a vigasztalásból. Isten nem engedi, hogy idegen élvezet keveredjen az általa nyújtott vigasztalásba. Az igazán áhítatos embereknél, akik minden vétségen bánkódnak, bármilyen kicsiny is legyen az, az Úr elfordíthatja tekintetét és büntetlenül hagyhat sok mindent.
A második módon Isten azért vonja vissza ajándékát, mert a jelen életedben van egy súlyos bűn, és nem adja meg újra addig, amíg egészen meg nem bánod. Igyekezz szorgalmasan Istent keresni, ahogy az áhítatos emberek, mert ha a bűn miatt kioltja vágyunkat, semmink se marad. E kísértés ellen nem az az orvosság, hogy megpróbálsz a kövekből kenyeret nyerni, nem is az, hogy engedsz a hiúságodat tápláló kísértéseknek, hanem az, hogy a könnyek kelyhét iszod éjjel és nappal. Ne csak az elveszített vigasztalásokért sírjunk, vagyis éjjel, hanem nappal is, amikor ismét érezzük Isten enyhületét, hogy ne hagyjon el minket, amikor erényünk kudarcot vall. Ha így a bánattal kapcsoljuk össze a kötelességet, olyanok leszünk, mint a megijedt kisgyerek, aki anyja keblén talál nyugalmat, és most boldogabb mint azelőtt volt, mert anyja szerető szavakkal édesíti tejét és ölelésének melegével vidítja szívét. (IV. fejezet)
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
20. A kísértések a kegyelem előhírnökei.
Xaropes son tentaciones de la gracia mensajeros.
Maga az összeszedett ima az ellenszer
Mivel az égvilágon minden erény komoly kísértéseknek van kitéve, ne lepődj meg azon, hogy az összeszedettség is heves ostrom alatt áll. Gondold meg viszont, hogy, ahogy Gerson mondja, ez a gyakorlat, bár ádázabb kísértéseknek van kitéve, mégis kevésbé legyőzhető, mint mások. Ha megijeszt a szüntelen harc, akkor erősödj meg az összeszedettség ügyes fogásaival, mert ezek annyira hatékonyak, hogy ha rendesen betartod azokat, szembe fogsz tudni szállni azzal a sok kísértéssel, amelyet az ördög azokra küld, akik a szent passióról elmélkednek. Mivel az ördög a legsebezhetőbb pontunkon akar megtámadni, ezért szinte minden kísértés az érzékszervek egyikéből indul ki. Éva és Dávid veresége a szemeknél kezdődött, Ádámé a fülnél, amellyel feleségére hallgatott, Júdásé a szaglásnál, mert enélkül nem gondolt volna az illatos kenet árára, amely kiöntetett. A tapintással és az ízleléssel kezdődik a tisztátalanság és a falánkság. Az ördög azonban csak az érzékek és a képzelődés által dolgozik ellenünk, itt ered minden megtévesztő manővere, ezért nem nagyon tud mit tenni az összeszedett emberrel, akinek első célja az érzéki fölé emelkedés.Aki az áhítat bármely más útját követi, annak külön kell valamilyen harcmódot találnia a kísértések ellen, az összeszedett ember viszont magának az összeszedettségnek a gyakorlása révén már rendelkezik olyan pajzzsal, amely megvédi az ördögtől, és ez a pajzs a szív szüntelen őrizete, ahová visszavonul, és faképnél hagyja az ellenséget. Hasonlít a sündisznóra, amelynek az a legjobb menekülési módja, mikor a vadászkutyák körülveszik, hogy összegömbölyödik és önmagában bújik el, úgyhogy nem látják, hol a feje és hol a lába. Amikor a kutyák így látják az állatot, megzavarodnak, és nem tudják, hová tűnt. Így aki visszavonul a szívébe, az könnyen legyőzi az ördögöt és kigúnyolja, bár néha, amikor nagy dühe fellángol mert zárt kaput talált, kemény csapásokkal, rettegéssel és jelenésekkel próbál harcolni azzal, akit más módon nem tud legyőzni.(III. fejezet)
Isten olykor megvonja a vigasztalást
Az összeszedett ima nagy magányában a kísértés leggyakrabban olyankor jön, amikor Isten kiszárítja az áhítat patakjait, melyek a hosszú és kemény munka miatt ebben a pusztaságban jobban áradnak, mint másutt. Szent Bernát szerint Krisztusban szikla és föld van: a szikla az ő istensége, a föld az ő embersége. Az összeszedett imában a sziklába hatolunk be, míg a passióról elmélkedve inkább a földbe. Akár így, akár úgy, vigasztalást nyerünk, mert az Úr oldalából fakadó vér és víz mindenkit táplál.Mindenki Krisztusban igyekszik gyarapodni, némelyek istenségénél lépnek be, mások emberségénél lépnek ki, de mindnyájan csodálatosan felüdülnek. Néha azonban az Úr elzárja a forrást, kiszárítja a pusztában virító oázist. Meg kell értenünk, hogy ezt bűneink miatt teszi. Kétféleképpen történik ez: az egyik úgy, hogy megvonja a lelki élvezetet és megelégedést, amely gyakran megédesíti az imádságot, és különösen is vigasztalja a lelket az összeszedett imában, ahol a kenyér, mivel rejtett, még ízesebben táplál. Amikor az Úr ezt az ajándékot visszavonja, vigasz nélkül hagyja a lelket, hogy majd meghal a szomjúságtól.A másik mód keményebb és félelmetesebb. Amikor úgy érezzük, hogy Isten szeretete eltűnt, akkor már nem gondolunk rá és nem vágyunk rá, hogy úgy keressük őt, mint előtte. Hiába próbáljuk összeszedni magunkat és imádkozni, az egykor élvezett figyelem és áldott vágyakozás elveszett, elhagyatottnak érezzük magunkat, nélkülözve minden vigasztalást, és – ami még rosszabb – azt se tudjuk, hogyan enyhítsünk nyomorúságunkon. Isten azért veszi vissza ajándékát az első módon, mert a jelen életünkben van egy kisebb bűn vagy a múltunkban egy nagyobb bűn, amiért már bocsánatot nyertünk. Az a célja ezzel, hogy bátorítson: minél előbb térjünk vissza a bensőséges, egyszerű imához, bár már megtapasztaltuk a belénk öntött szeretet kegyelmét. Azt olvassuk, hogy Isten megtagadta Mózestől a bemenetelt az ígéret földjére régi bűnei miatt, bár régóta barátságban volt Istennel. Ezek szerint Isten gyakran megbünteti barátait régi tetteikért, hogy ne hibázzanak ismét. Ne lepődj meg, ha Isten még egy kisebb bűnért is kiszárítja benned az áhítatot. Ha imádság közben tudatosan hagyod elkalandozni a gondolataidat, ez már elég ok arra, hogy száműzzenek a vigasztalásból. Isten nem engedi, hogy idegen élvezet keveredjen az általa nyújtott vigasztalásba. Az igazán áhítatos embereknél, akik minden vétségen bánkódnak, bármilyen kicsiny is legyen az, az Úr elfordíthatja tekintetét és büntetlenül hagyhat sok mindent.
A második módon Isten azért vonja vissza ajándékát, mert a jelen életedben van egy súlyos bűn, és nem adja meg újra addig, amíg egészen meg nem bánod. Igyekezz szorgalmasan Istent keresni, ahogy az áhítatos emberek, mert ha a bűn miatt kioltja vágyunkat, semmink se marad. E kísértés ellen nem az az orvosság, hogy megpróbálsz a kövekből kenyeret nyerni, nem is az, hogy engedsz a hiúságodat tápláló kísértéseknek, hanem az, hogy a könnyek kelyhét iszod éjjel és nappal. Ne csak az elveszített vigasztalásokért sírjunk, vagyis éjjel, hanem nappal is, amikor ismét érezzük Isten enyhületét, hogy ne hagyjon el minket, amikor erényünk kudarcot vall. Ha így a bánattal kapcsoljuk össze a kötelességet, olyanok leszünk, mint a megijedt kisgyerek, aki anyja keblén talál nyugalmat, és most boldogabb mint azelőtt volt, mert anyja szerető szavakkal édesíti tejét és ölelésének melegével vidítja szívét. (IV. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése