Francisco de Osuna
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
17. Testeddel kövesd Jézust, lelkeddel pedig istenségét.
Siga tu cuerpo a Jesus, y su divinidad tu ánima.
Akinek Krisztus a kalauza, az magabiztosan halad, mert Krisztus azért szállt alá a mennyből, hogy megmutassa nekünk az utat és magával vigyen minket. Mégis szomorú látni, hogy bár a kutya követi gazdáját ahogy Tóbiás kutyája sem hagyta el, bárhová is vezetett az útja – az ember viszont, bár értelmesebb az állatnál, mégsem követi Krisztust, Urát és Megváltóját, legföljebb, ahogy Szent Péter, csak a kertben és a házban. Amikor pedig látja, hogy foglyul ejtik, elmenekül, otthagyva Urát, akinek pedig váltig ígérte, hogy követi, még ha vele együtt fogják is el. A sikerekben követjük az Urat, de az üldöztetésben otthagyjuk. Nem vagyunk mellette a kemény életvitelben, a szenvedésben, a megvetés vállalásában, csak a könnyű dolgokban, mint az esküvői lakomák és húsvéti ünnepségek. Krisztus mellett maradunk a vigasztalások közepette, és mint jegyesünket hívjuk a belső örömök virágzó, pompás rétjeire, de amikor azt látjuk, hogy nehéz helyzetben van, ami nekünk terhes lenne, akkor egyedül hagyjuk. Nem olyanok vagyunk, mint a hű kutya, hanem inkább mint a megbízhatatlan agarak, akik a vadat űzik ugyan a nyílt mezőn, de azonnal otthagyják, amint tüskés, erdős részre menekül, bár ott kis ügyességgel könnyen elkaphatnák. Nincs út, amely hatékonyabb lenne Krisztus követésében, mint a szenvedés, gúny és szegénység töviseivel szegélyezett út, ott ugyanis, kis ügyességgel, könnyen megtalálhatjuk. (I. fejezet) Két dolog miatt vettem be ezt a betűt a Harmadik Ábécéskönyvbe. Egyrészt, sokakat ismertem, akik miután elhagyták a szent passió útját, amelyet az Első Ábécéskönyv szerint gyakoroltak, és ezt az utat kezdték követni, úgy érezték, nem haladnak olyan gyorsan, ahogy szerették volna, vagy gondolták hogy kellene. Visszakívánták az előzőt, és szemrehányást tettek maguknak, hogy elhagyták a szent passió útját, és olyan dolgokba ártották magukat, amikről fogalmuk sincsen. Hogy a váltás könnyebb legyen, ajánlok valamit. Jutalmul azért, hogy abbahagyták a szent passió meditációban való követését, kövessék azt ténylegesen. Még az előzőnél is jobban törekedjenek arra, hogy azonosuljanak a szent passióval külsőleg is, annyiban, hogy elszenvedik mindazt a rosszat, ami meglátogatja őket, és elviselik azt ahogy csak tudják. Ami a belső imádságot illeti, folytassák csak a gyakorlatot, amit elkezdtek, mert ha így tesznek, semmit se veszítenek, és több haszonnal jár ez a számukra, mint az előző gyakorlatuk. A második és fő okom az volt, hogy sokan, amikor elkezdik megízlelni a lelki dolgokat, elhagyják a bűnbánó és kemény életformát, amit addig gyakoroltak. Ennek az egyik oka az lehet, hogy félnek: a kettőt együtt nem bírják, vagy össze nem illőnek tartják. Aztán az is lehet, hogy az előzőt kevésbé érdemszerzőnek tartják, mondván, hogy nincs már szükségük a kagylóra, ha övék a gyöngy, vagy a csontra, ha övék a velő. Esetleg kerülni akarják a hiú dicsőségvágyat, ami a külső önsanyargatásból fakadhat, vagy tartogatják az erejüket arra, ami jobban esik nekik, vagy pedig egyszerűen az egyiket abbahagyják, amikor a másikat elkezdik. Ami azokat illeti, akik elhagyják a gyakorlat első felét, vagyis Jézus Krisztus testben való követését, és csak a második felét nézik, hiába mentegetik magukat azzal, hogy a túl nagy lenyomja őket, és hogy jobb megelégedni egy maroknyival, mint hogy mindkét kezük tele legyen lelki hányattatásokkal. Ez a válasz pontosan az a lelki kishitűség, amitől Dávid is kérte a szabadulást imádságában: "Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék. Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék. Sietve kerestem menedéket a vihartól"és a lelki gyávaságtól. Félni ott, ahol nincs ok a félelemre, gyöngének és nyúlszívűnek lenni – nos, ezek sokakat veszélyeztetnek, akiknek lelki dolgokban nagy szükségük lenne a nagylelkűségre. Használd mindkét kezedet, mondja betűnk, vagyis testeddel kövesd Jézus Krisztust, lelkeddel pedig istenségét. Legyen két jobb kezed, ne becsüld többre az egyiket, mint a másikat, mert az elsőhöz jobban kötődünk, mint a másodikhoz, és az áhítatot jobban növeli az első, mint a második. Szívünkkel Istennek tartozunk, a jó példával meg a többi embernek, és mindkét felelősségünknek eleget kell tennünk, amennyire csak tudunk. Senki ne tévedjen, azt gondolván, hogy a kettő nem egyeztethető össze. A bennünk élő Isten Országa nem evés és ivás. A világi emberek elmerülnek a testi dolgokban, de Isten szolgáinak meg kell fegyelmezniük testüket, hogy az a léleknek szolgáljon. Minél jobban táplálkozik a lélek, annál kevesebb táplálékra van szüksége a testnek, és ha táplálék kell, akkor az legyen olyan, mint a szolgáké: zöldség és nyers ételek, ami olcsó, ahogy Dániel első fejezetében is látjuk, mert másként étkezni bűn és lelki hiányosság. Ha azzal válaszolsz, hogy ha tiéd a mag, minek a héj, hát tudd, hogy egyik a másik nélkül nem marad meg. Isten nem teremtett olyan gyümölcsöt, amiben csak az egyik lenne meg, és ez bizonyítja, hogy az áhítat terén is mindkettőt akarja. Ha a hiú dicsőségvágytól tartasz, tudd, hogy a káros dicsőségvágy nem a nyilvános, hanem a magányos tetteket követi. Végül, ne áltasd magadat: ha igazán lelki ember lennél, nem élveznéd a testi gyönyörűségeket: finom ruhákat, puha ágyakat, válogatott ételeket.
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
17. Testeddel kövesd Jézust, lelkeddel pedig istenségét.
Siga tu cuerpo a Jesus, y su divinidad tu ánima.
Akinek Krisztus a kalauza, az magabiztosan halad, mert Krisztus azért szállt alá a mennyből, hogy megmutassa nekünk az utat és magával vigyen minket. Mégis szomorú látni, hogy bár a kutya követi gazdáját ahogy Tóbiás kutyája sem hagyta el, bárhová is vezetett az útja – az ember viszont, bár értelmesebb az állatnál, mégsem követi Krisztust, Urát és Megváltóját, legföljebb, ahogy Szent Péter, csak a kertben és a házban. Amikor pedig látja, hogy foglyul ejtik, elmenekül, otthagyva Urát, akinek pedig váltig ígérte, hogy követi, még ha vele együtt fogják is el. A sikerekben követjük az Urat, de az üldöztetésben otthagyjuk. Nem vagyunk mellette a kemény életvitelben, a szenvedésben, a megvetés vállalásában, csak a könnyű dolgokban, mint az esküvői lakomák és húsvéti ünnepségek. Krisztus mellett maradunk a vigasztalások közepette, és mint jegyesünket hívjuk a belső örömök virágzó, pompás rétjeire, de amikor azt látjuk, hogy nehéz helyzetben van, ami nekünk terhes lenne, akkor egyedül hagyjuk. Nem olyanok vagyunk, mint a hű kutya, hanem inkább mint a megbízhatatlan agarak, akik a vadat űzik ugyan a nyílt mezőn, de azonnal otthagyják, amint tüskés, erdős részre menekül, bár ott kis ügyességgel könnyen elkaphatnák. Nincs út, amely hatékonyabb lenne Krisztus követésében, mint a szenvedés, gúny és szegénység töviseivel szegélyezett út, ott ugyanis, kis ügyességgel, könnyen megtalálhatjuk. (I. fejezet) Két dolog miatt vettem be ezt a betűt a Harmadik Ábécéskönyvbe. Egyrészt, sokakat ismertem, akik miután elhagyták a szent passió útját, amelyet az Első Ábécéskönyv szerint gyakoroltak, és ezt az utat kezdték követni, úgy érezték, nem haladnak olyan gyorsan, ahogy szerették volna, vagy gondolták hogy kellene. Visszakívánták az előzőt, és szemrehányást tettek maguknak, hogy elhagyták a szent passió útját, és olyan dolgokba ártották magukat, amikről fogalmuk sincsen. Hogy a váltás könnyebb legyen, ajánlok valamit. Jutalmul azért, hogy abbahagyták a szent passió meditációban való követését, kövessék azt ténylegesen. Még az előzőnél is jobban törekedjenek arra, hogy azonosuljanak a szent passióval külsőleg is, annyiban, hogy elszenvedik mindazt a rosszat, ami meglátogatja őket, és elviselik azt ahogy csak tudják. Ami a belső imádságot illeti, folytassák csak a gyakorlatot, amit elkezdtek, mert ha így tesznek, semmit se veszítenek, és több haszonnal jár ez a számukra, mint az előző gyakorlatuk. A második és fő okom az volt, hogy sokan, amikor elkezdik megízlelni a lelki dolgokat, elhagyják a bűnbánó és kemény életformát, amit addig gyakoroltak. Ennek az egyik oka az lehet, hogy félnek: a kettőt együtt nem bírják, vagy össze nem illőnek tartják. Aztán az is lehet, hogy az előzőt kevésbé érdemszerzőnek tartják, mondván, hogy nincs már szükségük a kagylóra, ha övék a gyöngy, vagy a csontra, ha övék a velő. Esetleg kerülni akarják a hiú dicsőségvágyat, ami a külső önsanyargatásból fakadhat, vagy tartogatják az erejüket arra, ami jobban esik nekik, vagy pedig egyszerűen az egyiket abbahagyják, amikor a másikat elkezdik. Ami azokat illeti, akik elhagyják a gyakorlat első felét, vagyis Jézus Krisztus testben való követését, és csak a második felét nézik, hiába mentegetik magukat azzal, hogy a túl nagy lenyomja őket, és hogy jobb megelégedni egy maroknyival, mint hogy mindkét kezük tele legyen lelki hányattatásokkal. Ez a válasz pontosan az a lelki kishitűség, amitől Dávid is kérte a szabadulást imádságában: "Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék. Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék. Sietve kerestem menedéket a vihartól"és a lelki gyávaságtól. Félni ott, ahol nincs ok a félelemre, gyöngének és nyúlszívűnek lenni – nos, ezek sokakat veszélyeztetnek, akiknek lelki dolgokban nagy szükségük lenne a nagylelkűségre. Használd mindkét kezedet, mondja betűnk, vagyis testeddel kövesd Jézus Krisztust, lelkeddel pedig istenségét. Legyen két jobb kezed, ne becsüld többre az egyiket, mint a másikat, mert az elsőhöz jobban kötődünk, mint a másodikhoz, és az áhítatot jobban növeli az első, mint a második. Szívünkkel Istennek tartozunk, a jó példával meg a többi embernek, és mindkét felelősségünknek eleget kell tennünk, amennyire csak tudunk. Senki ne tévedjen, azt gondolván, hogy a kettő nem egyeztethető össze. A bennünk élő Isten Országa nem evés és ivás. A világi emberek elmerülnek a testi dolgokban, de Isten szolgáinak meg kell fegyelmezniük testüket, hogy az a léleknek szolgáljon. Minél jobban táplálkozik a lélek, annál kevesebb táplálékra van szüksége a testnek, és ha táplálék kell, akkor az legyen olyan, mint a szolgáké: zöldség és nyers ételek, ami olcsó, ahogy Dániel első fejezetében is látjuk, mert másként étkezni bűn és lelki hiányosság. Ha azzal válaszolsz, hogy ha tiéd a mag, minek a héj, hát tudd, hogy egyik a másik nélkül nem marad meg. Isten nem teremtett olyan gyümölcsöt, amiben csak az egyik lenne meg, és ez bizonyítja, hogy az áhítat terén is mindkettőt akarja. Ha a hiú dicsőségvágytól tartasz, tudd, hogy a káros dicsőségvágy nem a nyilvános, hanem a magányos tetteket követi. Végül, ne áltasd magadat: ha igazán lelki ember lennél, nem élveznéd a testi gyönyörűségeket: finom ruhákat, puha ágyakat, válogatott ételeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése