Francisco de Osuna
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
18. Gyakran vonulj vissza magadba, csöndben és reményben.
Torna mucho sobre ti en silencio y esperanza.
Bensődben keresd az Urat
Mivel életünket nem más célra kell irányítanunk, mint Isten keresésére, akitől jöttünk és akihez vissza kell térnünk, ezért alapvetően fontos, hogy jól megfontoljuk Krisztus parancsát, mely mindenkinek szól: "Keressétek először az Isten Országát és annak igazságosságát, és a többi megadatik nektek"Meglepő, hogy bár sok dologra szükségünk van, ahogy maga az Úr kifejti ebben a fejezetben, mégis úgy rendelte, hogy csak egyetlent keressünk. Ebből nyilvánvaló, hogy majd ő gondoskodik az összes többiről, ha mi szorgalmasan keressük az egyetlent. Erre azzal bátorít minket, hogy minden egyéb megadatik nekünk, vagyis nyilván minden egyéb másodlagos az első és egyetlen dologhoz képest.Mivel nagyon sokféle ember keresi Istent, ezért nyilván nagyon sokféle módja van az ő keresésének, bár a megtalálás, a cél ugyanaz. Némelyek a pásztorok módjára keresik az Urat a jászolban az alázat és a szegénység által, mások a királyokkal együtt ülnek és kérdezik az írástudókat és a Szentírást, ismét mások a templomba mennek a Miasszonyunkkal együtt, hogy imában és felajánlásokban keressék őt, végül ismét másokat zarándoklatra indít a szívük, utánozva a két tanítványt, akinek az Úr mind zarándok tárta fel magát. Akik meg akarják találni Istent, azok ilyen és hasonló módokon keresik. Ő olyan kedves és előzékeny, hogy a keresőket megszabadítja terhüktől, mikor elébük megy, bármilyen úton is érkeznek. Mindegyiküket vigasztalja az által az erény által, amelyet érette különösen is gyakorolnak, lelki megelégedést és felfrissülést nyújt nekik, hogy Isten utáni vágyukat betöltse. Még ha a kereső csak egy kis jótettet is hajtott végre az Úr iránti szeretetből, Isten tárt karokkal megy elébe, mintha oly nagy szüksége lett volna arra a jótettre. Ezért mondják a teremtetlen bölcsességről, hogy "akik szeretik, könnyen meglátják, akik kutatják, megtalálják; felkészíti azokat, akik kegyeit keresik, és először ő tárja fel magát nekik"Úgy mondják, hogy Isten azzal készíti fel az őt keresőket, hogy ellátja őket az első, ún. megelőző kegyelemmel, ami a keresésre indítja őket. Azért mondják elsőnek, mert Isten irgalomból és isteni elrendelésből adja, és nem érdemeink alapján. Bár Isten keresésének ezek az útjai jók, szerintem a legjobb mégis az, ha a szívünkben keressük őt, mivel meg van írva: "Sok bölcsességet találtam magamban, és nagy hasznát láttam".Az Úr pedig így mondja: "Isten Országa bennetek van"Ha az Ország bennünk van, akkor csak késlekedés és kitérő minden alkalom, amikor külső megfontolásokat keresünk, ezek félre viszik figyelmünket. Magdolna példájára gyakran térjünk vissza a szív sírboltjához, bár a tanítványok és a többi asszonyok már elmentek onnan. "Magdolna" annyit jelent, hogy "magasztos", és ő az akarat, amely magasztalja és áldja az Urat. Gyakran vissza kell térni a sírhoz, ahol Krisztus nyugszik a passió munkája után, és ez a sír annak a szíve, akiért ő meghalt. A tanítványok az öt érzékszerv, amely abbahagyja működését, mert nem képes megtalálni őt, az asszonyok pedig a fölösleges képzelődés és az érzékeny emlékezet. Ami valójában megmarad, az az akarat, amely Magdolna módjára sóhajtozik és vágyakozik az elvesztett Úr megtalálására, újra és újra visszatér ugyanarra a helyre, amely a szív, ahogy betűnk is tanácsolja: "Gyakran vonulj vissza magadba, csöndben és reményben"Mivel az Úr azt mondja, hogy aki kopogtat, annak megnyitnak; és mivel nem mondja meg, hol kopogtassunk, ezért legjobban tesszük, hogy a hozzá legközelebbi ajtón, vagyis saját lényeden kopogtatsz. Bár ő szent Fönségének talán sok háza van, hamarabb megtaláljuk, ha a legközelebbi ajtón kopogtatunk, mint ha másutt keressük őt mindenféle jámbor házakban és tartományokban, hiszen bárhol vagyunk is, mindig befelé kell fordulnunk, hogy Istent megtaláljuk. Ezt tanácsolja a bölcs is: "A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel" (I. fejezet)
Az egészen elmélyült imádság állapota
Bár a választóvonalat nehéz meghúzni a haladók és a tökéletesek között, annyit mégis lehet mondani, hogy a haladók a szívükbe vonulnak vissza minden hanyagságtól és elszórakozástól, hogy ott élvezzenek lelki csöndet és reményt az Úrtól, a tökéletesek viszont maguk fölé vonulnak vissza, mert egy dolog magunkba visszavonulni, és ismét más dolog magunk fölé fordulni. Hogy magunk fölé forduljunk, először magunkba kell térnünk, és magunkból kell létrát csinálni fölfelé. A tökéletesek ezért az összeszedettséghez hozzáadnak még egy műveletet a lélekben, amikor is az önmagát szemléli az összeszedettségben. Olyan lesz a lélek, mint akik őrt áll, és eközben elgondolkodik arról, mit is csinál, anélkül, hogy kötelességétől ez elvonná, mert ez a második művelet nem sérti a csöndet, hanem bepillantást ad a léleknek önmagába. Olyan lesz a lélek, mint az az ember, aki hirtelen elhallgat, és eltökélt lesz, mert minden erejére szüksége van, hogy magához ragadja az Isten Országát. Olykor az ilyen energia úgy tör ki, hogy fejfájást vagy a szemek könnyezését okozza, de ez inkább az elme fáradtságának vagy a vitális szellemek által okozott depressziónak az eredménye. Ez az állapot nem viselhető el sokáig az összeszedettségben, és óvatosan kell bánni vele. Amint érzed, hogy erősödik a fejfájásod, pihenj és tarts szünetet, és elégedj meg az egyszerű összeszedettséggel. Ez a fájdalom akkor fog elmúlni, ha egy ideig semmit sem csinálsz, lelked egyik képességét sem gyakorlod, hanem pihensz, és szíved békés, mintha aludna. Ez gyógyítja meg az imádság okozta fejfájást. Mit mondjunk arról a kegyelemről, amelyet ebben a kettős gyakorlatban rendszerint megtapasztalnak, amikor mellkasunkban az akarat olyan erős lánggal ég, hogy elviselhetetlenül édes tüzet érzünk, olyan erőset, mint a valódi tűz, de nem jár vele fájdalom és olyan édes, hogy azt kívánjuk, bárcsak örökké égne szívünkben és belső lényünkben?Ebben a tapasztalatban a megértés annyira megvilágosodik, mintha magához a bölcsességhez kapott volna kulcsot. Ez a bölcsesség azonban nem diffúz, hanem összpontosul egy mondatban vagy egy magvas kifejezésben. A szív nem szétszórt, és nem kalandozik el a kinyilatkoztatások és ostoba látomások ösvényein, hanem a szellem olyan módon világosodik meg, hogy amikor ezek az emberek Istenről beszélnek vagy gondolkodnak, igen mély igazságokat mondanak ki minden erőfeszítés nélkül.Az emlékezet olyan nyugodt, mintha az égvilágon semmi nem foglalkoztatná, amellett pedig úgy érzi, hogy bármire könnyedén emlékezni tudna, ha akarna. A mellkasban és olykor egész lényünkben azt érezzük, hogy életerőink és testi erőink befelé húzódnak, és, ami még fontosabb, érzékeljük az a csodálatos belső kitágulást, amelynek során a lelkünk mintegy megduzzad, mint amikor egy kesztyűbe belefújunk. Főleg a mellkas tágul, mintegy alig bírja magában foglalni a kegyelmet. Ez a kitágulás nem fájdalmas, sőt, minél erősebb, annál nagyobb az öröme a léleknek, mert a mellkasba áramló kegyelem egészen gyöngéden tágítja ki. (III. fejezet)
Harmadik Lelki Ábécéskönyv szemelvények
válogatta és fordította: Várnai Jakab OFM
18. Gyakran vonulj vissza magadba, csöndben és reményben.
Torna mucho sobre ti en silencio y esperanza.
Bensődben keresd az Urat
Mivel életünket nem más célra kell irányítanunk, mint Isten keresésére, akitől jöttünk és akihez vissza kell térnünk, ezért alapvetően fontos, hogy jól megfontoljuk Krisztus parancsát, mely mindenkinek szól: "Keressétek először az Isten Országát és annak igazságosságát, és a többi megadatik nektek"Meglepő, hogy bár sok dologra szükségünk van, ahogy maga az Úr kifejti ebben a fejezetben, mégis úgy rendelte, hogy csak egyetlent keressünk. Ebből nyilvánvaló, hogy majd ő gondoskodik az összes többiről, ha mi szorgalmasan keressük az egyetlent. Erre azzal bátorít minket, hogy minden egyéb megadatik nekünk, vagyis nyilván minden egyéb másodlagos az első és egyetlen dologhoz képest.Mivel nagyon sokféle ember keresi Istent, ezért nyilván nagyon sokféle módja van az ő keresésének, bár a megtalálás, a cél ugyanaz. Némelyek a pásztorok módjára keresik az Urat a jászolban az alázat és a szegénység által, mások a királyokkal együtt ülnek és kérdezik az írástudókat és a Szentírást, ismét mások a templomba mennek a Miasszonyunkkal együtt, hogy imában és felajánlásokban keressék őt, végül ismét másokat zarándoklatra indít a szívük, utánozva a két tanítványt, akinek az Úr mind zarándok tárta fel magát. Akik meg akarják találni Istent, azok ilyen és hasonló módokon keresik. Ő olyan kedves és előzékeny, hogy a keresőket megszabadítja terhüktől, mikor elébük megy, bármilyen úton is érkeznek. Mindegyiküket vigasztalja az által az erény által, amelyet érette különösen is gyakorolnak, lelki megelégedést és felfrissülést nyújt nekik, hogy Isten utáni vágyukat betöltse. Még ha a kereső csak egy kis jótettet is hajtott végre az Úr iránti szeretetből, Isten tárt karokkal megy elébe, mintha oly nagy szüksége lett volna arra a jótettre. Ezért mondják a teremtetlen bölcsességről, hogy "akik szeretik, könnyen meglátják, akik kutatják, megtalálják; felkészíti azokat, akik kegyeit keresik, és először ő tárja fel magát nekik"Úgy mondják, hogy Isten azzal készíti fel az őt keresőket, hogy ellátja őket az első, ún. megelőző kegyelemmel, ami a keresésre indítja őket. Azért mondják elsőnek, mert Isten irgalomból és isteni elrendelésből adja, és nem érdemeink alapján. Bár Isten keresésének ezek az útjai jók, szerintem a legjobb mégis az, ha a szívünkben keressük őt, mivel meg van írva: "Sok bölcsességet találtam magamban, és nagy hasznát láttam".Az Úr pedig így mondja: "Isten Országa bennetek van"Ha az Ország bennünk van, akkor csak késlekedés és kitérő minden alkalom, amikor külső megfontolásokat keresünk, ezek félre viszik figyelmünket. Magdolna példájára gyakran térjünk vissza a szív sírboltjához, bár a tanítványok és a többi asszonyok már elmentek onnan. "Magdolna" annyit jelent, hogy "magasztos", és ő az akarat, amely magasztalja és áldja az Urat. Gyakran vissza kell térni a sírhoz, ahol Krisztus nyugszik a passió munkája után, és ez a sír annak a szíve, akiért ő meghalt. A tanítványok az öt érzékszerv, amely abbahagyja működését, mert nem képes megtalálni őt, az asszonyok pedig a fölösleges képzelődés és az érzékeny emlékezet. Ami valójában megmarad, az az akarat, amely Magdolna módjára sóhajtozik és vágyakozik az elvesztett Úr megtalálására, újra és újra visszatér ugyanarra a helyre, amely a szív, ahogy betűnk is tanácsolja: "Gyakran vonulj vissza magadba, csöndben és reményben"Mivel az Úr azt mondja, hogy aki kopogtat, annak megnyitnak; és mivel nem mondja meg, hol kopogtassunk, ezért legjobban tesszük, hogy a hozzá legközelebbi ajtón, vagyis saját lényeden kopogtatsz. Bár ő szent Fönségének talán sok háza van, hamarabb megtaláljuk, ha a legközelebbi ajtón kopogtatunk, mint ha másutt keressük őt mindenféle jámbor házakban és tartományokban, hiszen bárhol vagyunk is, mindig befelé kell fordulnunk, hogy Istent megtaláljuk. Ezt tanácsolja a bölcs is: "A saját ciszternádból igyad a vizet, csak azt, ami a saját kutadban buzog fel" (I. fejezet)
Az egészen elmélyült imádság állapota
Bár a választóvonalat nehéz meghúzni a haladók és a tökéletesek között, annyit mégis lehet mondani, hogy a haladók a szívükbe vonulnak vissza minden hanyagságtól és elszórakozástól, hogy ott élvezzenek lelki csöndet és reményt az Úrtól, a tökéletesek viszont maguk fölé vonulnak vissza, mert egy dolog magunkba visszavonulni, és ismét más dolog magunk fölé fordulni. Hogy magunk fölé forduljunk, először magunkba kell térnünk, és magunkból kell létrát csinálni fölfelé. A tökéletesek ezért az összeszedettséghez hozzáadnak még egy műveletet a lélekben, amikor is az önmagát szemléli az összeszedettségben. Olyan lesz a lélek, mint akik őrt áll, és eközben elgondolkodik arról, mit is csinál, anélkül, hogy kötelességétől ez elvonná, mert ez a második művelet nem sérti a csöndet, hanem bepillantást ad a léleknek önmagába. Olyan lesz a lélek, mint az az ember, aki hirtelen elhallgat, és eltökélt lesz, mert minden erejére szüksége van, hogy magához ragadja az Isten Országát. Olykor az ilyen energia úgy tör ki, hogy fejfájást vagy a szemek könnyezését okozza, de ez inkább az elme fáradtságának vagy a vitális szellemek által okozott depressziónak az eredménye. Ez az állapot nem viselhető el sokáig az összeszedettségben, és óvatosan kell bánni vele. Amint érzed, hogy erősödik a fejfájásod, pihenj és tarts szünetet, és elégedj meg az egyszerű összeszedettséggel. Ez a fájdalom akkor fog elmúlni, ha egy ideig semmit sem csinálsz, lelked egyik képességét sem gyakorlod, hanem pihensz, és szíved békés, mintha aludna. Ez gyógyítja meg az imádság okozta fejfájást. Mit mondjunk arról a kegyelemről, amelyet ebben a kettős gyakorlatban rendszerint megtapasztalnak, amikor mellkasunkban az akarat olyan erős lánggal ég, hogy elviselhetetlenül édes tüzet érzünk, olyan erőset, mint a valódi tűz, de nem jár vele fájdalom és olyan édes, hogy azt kívánjuk, bárcsak örökké égne szívünkben és belső lényünkben?Ebben a tapasztalatban a megértés annyira megvilágosodik, mintha magához a bölcsességhez kapott volna kulcsot. Ez a bölcsesség azonban nem diffúz, hanem összpontosul egy mondatban vagy egy magvas kifejezésben. A szív nem szétszórt, és nem kalandozik el a kinyilatkoztatások és ostoba látomások ösvényein, hanem a szellem olyan módon világosodik meg, hogy amikor ezek az emberek Istenről beszélnek vagy gondolkodnak, igen mély igazságokat mondanak ki minden erőfeszítés nélkül.Az emlékezet olyan nyugodt, mintha az égvilágon semmi nem foglalkoztatná, amellett pedig úgy érzi, hogy bármire könnyedén emlékezni tudna, ha akarna. A mellkasban és olykor egész lényünkben azt érezzük, hogy életerőink és testi erőink befelé húzódnak, és, ami még fontosabb, érzékeljük az a csodálatos belső kitágulást, amelynek során a lelkünk mintegy megduzzad, mint amikor egy kesztyűbe belefújunk. Főleg a mellkas tágul, mintegy alig bírja magában foglalni a kegyelmet. Ez a kitágulás nem fájdalmas, sőt, minél erősebb, annál nagyobb az öröme a léleknek, mert a mellkasba áramló kegyelem egészen gyöngéden tágítja ki. (III. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése