Hamvazószerda után Csütörtök
MTörv 30,15-20;Lk 9,22-25
„Eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és rosszat is”
Mózes a Moáb mezején halála előtt elismételte Isten üzenetét, amelyet negyven éven át általa küldött az Úr a zsidó népnek. Záradékul mondta eme sorokat: „Eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.”(15) Mi ez az élet, amelyről Mózes szól? Izrael népe megkapja Istentől az Ígéret földjét, és azon örökké boldogan élhet, ha nem tér el hitében az egy igaz Istentől, és megtartja a parancsait, amelyek az Isten és a felebarát-szeretetet gyakorlását írják le. Mert ez az egyetlen jó, amely a népet boldogíthatja. A halál? Nem az egyes emberek haláláról van szó. Az mindenkit elér a maga idejében. A nép pusztulását jelenti, ha Istent elhagyja és bálványokat imád, és letér az Isten és emberszeretet útjáról. Ennek büntetése lesz a nép „halála”: ellenségei előbb átmenetileg sanyargatják, s a sok visszaesés után hosszabb büntetés, országuk pusztulása, a nép elhurcolása következik. Mózes könyörög: „Válaszd az életet, hogy élj te is és utódod is!”(19) Magad választod meg sorsod. Ismerjük a zsidó nép sorsát, a Biblia részletesen elénk tárja. A mi okulásunkra kell, hogy szolgáljon, mint minden isteni üzenet. Őseink nem negyven éven át vándoroltak. Az egy igaz Istent imádták előéletük során is, megőrizve ezt a hitet az emberiség eredetétől fogva. Új és végső hazájukban az Ószövetségnél sokkal tisztább Újszövetséget kapták. Ez beteljesítette az ősi hitet, és nem kioltotta azt. Bár voltak régen is hitehagyók, de az igen nagy elpártolás Istentől a XX. században történt. Ha élni akarunk, akkor térjünk vissza a beteljesült hithez és Isten parancsaihoz.Nincs más út a fennmaradáshoz.
MTörv 30,15-20;Lk 9,22-25
„Eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és rosszat is”
Mózes a Moáb mezején halála előtt elismételte Isten üzenetét, amelyet negyven éven át általa küldött az Úr a zsidó népnek. Záradékul mondta eme sorokat: „Eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.”(15) Mi ez az élet, amelyről Mózes szól? Izrael népe megkapja Istentől az Ígéret földjét, és azon örökké boldogan élhet, ha nem tér el hitében az egy igaz Istentől, és megtartja a parancsait, amelyek az Isten és a felebarát-szeretetet gyakorlását írják le. Mert ez az egyetlen jó, amely a népet boldogíthatja. A halál? Nem az egyes emberek haláláról van szó. Az mindenkit elér a maga idejében. A nép pusztulását jelenti, ha Istent elhagyja és bálványokat imád, és letér az Isten és emberszeretet útjáról. Ennek büntetése lesz a nép „halála”: ellenségei előbb átmenetileg sanyargatják, s a sok visszaesés után hosszabb büntetés, országuk pusztulása, a nép elhurcolása következik. Mózes könyörög: „Válaszd az életet, hogy élj te is és utódod is!”(19) Magad választod meg sorsod. Ismerjük a zsidó nép sorsát, a Biblia részletesen elénk tárja. A mi okulásunkra kell, hogy szolgáljon, mint minden isteni üzenet. Őseink nem negyven éven át vándoroltak. Az egy igaz Istent imádták előéletük során is, megőrizve ezt a hitet az emberiség eredetétől fogva. Új és végső hazájukban az Ószövetségnél sokkal tisztább Újszövetséget kapták. Ez beteljesítette az ősi hitet, és nem kioltotta azt. Bár voltak régen is hitehagyók, de az igen nagy elpártolás Istentől a XX. században történt. Ha élni akarunk, akkor térjünk vissza a beteljesült hithez és Isten parancsaihoz.Nincs más út a fennmaradáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése