LICHFIELDI SZENT CHAD
püspök
*Northumbria, 610 körül. +Lichfield, 672.
Chad
(vagy Caedda) Northumbriában született. Cedd nevű testvérével együtt a közé a
tizenkét angolszász ifjú közé tartozott, akiket Szent Aidan (lásd: 466. o.)
nevelt a lindisfarne-i kolostorban. Chad másik két testvéréről, Cynebilről és
Caelinről is tudjuk, hogy papok voltak.
653-ban
a között a négy pap között volt, akiket Oswiu király elküldött Northumbriából,
hogy hirdessék az Evangéliumot Midland (Közép- Anglia) népének, amelynek
királya röviddel azelőtt lett kereszténnyé. Egy év múlva a keleti szászokhoz
küldték Ceddet és nem sokkal ezután püspökké szentelték. Egyházmegyéjében
számos templomot és két kolostort is alapított, Tilburyben és a tenger melletti
Bradwellben. Hazájában, Northumbriában tett látogatása pedig alkalmul szolgált
arra, hogy megalapítsa Lastingham híres kolostorát. Feltételezhetjük, hogy
Chad, akiről ebből az időből nem tudunk többet, segített testvérének missziós
munkájában. Amikor pedig Cedd meghalt, nem sokkal a whitbyi zsinat után,
amelyen elfogadták a római papság hagyományait és szokásait, Chad követte
testvérét Lastingham apátjaként.
Abban
az időben történt, hogy Yorki Szent Wilfridet (634--709/10), a rómaiak
pártjának fő szószólóját a whitbyi zsinaton Oswiu király és fia, Alchfrith
Northumbria püspökévé tette York székhellyel. Amikor felszentelésére Galliába
utazott, három évig ott is maradt. Távollétében, és vélhetően a Northumbria
királyságában keletkezett súlyos zűrzavarok miatt Oswiu Chadot küldte a még
mindig üresen álló yorki püspöki székbe.
Chad
mintaszerű püspöknek mutatkozott. Hogy az Evangéliumot hirdesse, állandóan
gyalog járt, mivel Aidan tanítványaként mindenekelőtt saját példájával akarta
oktatni a népet, ahogy maga Aidan is tette. Úgy látszik azonban, hogy Chad
yorki beiktatása nem felelt meg az egyházi szabályoknak. Ráadásul London
püspöke, a simóniás Wini és két olyan brit püspök szentelte föl, akiknek püspök
volta kételyeket támasztott. Így hát amikor Canterbury Szent Teodor (602--690),
az újonnan kinevezett canterburyi érsek 669-ben Anglia egyházának általános
vizitációja során Northumbriában találkozott Chaddal, elmozdította hivatalából.
Chad panasz nélkül meghajolt Teodor ítélete előtt. Amint ugyanis
kinyilvánította az érseknek: ,,Szívesen leteszem a hivatalomat, mert sohasem
éreztem rá magam méltónak. Egyébként is akaratom ellenére, engedelmességből
vettem magamra.'' Teodort annyira megindította Chad alázatossága, hogy
püspökségét érvényesítette. Időközben Wilfridet visszahelyezték yorki püspöki
jogaiba.
Nemsokára
a merciai király, Wulfhere megkérte Teodort, hogy küldjön neki püspököt Jaruman
püspök helyére, aki egy járvány során meghalt. Így lett Chad Mercia püspöke,
Lichfield székhellyel.
Csak
keveset tudunk arról a két és fél évről, amelyben Chad püspökként kormányzott
Merciában. Egy helyen, Szent Béda Venerabilis (lásd: A szentek élete, 212. o.)
szerint: ,,egy erdőnél'', talán a Lincolnshire grófságban levő Bardneyben a
Wulfhere király által neki ajándékozott földdarabon kolostort létesített.
Székesegyháza közelében egy kis házat épített, s ha nem volt missziós úton, itt
élte egyszerű életét hét-nyolc testvérrel együtt.
Egy
napon -- a hagyomány szerint -- Szent Owini, a testvérek egyike a kertben
dolgozva éneket hallott, amely az égből szállt le Chad szobájába, majd onnan
vissza fel az égbe. Röviddel ezután az élménye után Chad magához hívta Owinit,
és megparancsolta neki, hogy hívja össze a többi testvért. Amikor valamennyien
püspökük elé járultak, intette őket, hogy békében éljenek egymással, és
maradjanak hűségesek a szerzetesi élet törvényéhez, amelyre tanította őket.
Ezután bejelentette nekik közeli halálát. ,,Az a szívesen látott vendég --
mondta --, aki néhány testvérünket már felkereste, ma hozzám jött, és arra
méltatott, hogy elszólítson ebből a világból.'' A halál nem volt ijesztő Chad
számára. Minden úgy történt, ahogy előre megmondta. Teljesen váratlanul
megbetegedett, és hét nap múlva meghalt.
Chad életének e néhány mozaikját Béda első kézből, a püspök
tanítványaitól szerezte. Chad az angolszász szentek igazi mintaképe volt: alázatos,
mentes minden világiasságtól; szerényen és tökéletes apostoli szegénységben
élt, átadva magát a szerzetesi élet szigorúságának. Mély és maradandó benyomást
hagyott hátra Midland országában, amelyben az Evangéliumot hirdette: nem
kevesebb mint harmincegy neki szentelt templomról tudunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése