Évközi 30. hét kedd
A
házasság, a család az engedelmesség iskolája, ahol a leginkább szükség van arra,
hogy megtanuljunk egymás alárendeltjeiként élni. Az Apostolnak azt a
felszólítását, mely a feleségnek szól – „Az asszonyok engedelmeskedjenek
férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus
is feje az egyháznak” –, a derék férjek jól ismerik és ugyancsak szeretik
idézni. A folytatás azonban sokuk figyelmét elkerüli: „Ti férjek, szeressétek
feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte…”
Vagyis nemcsak a feleségek feladata, hogy alárendelődjenek férjüknek, hanem a
férfiaknak is alá kell tudniuk rendelniük magukat feleségüknek, mert Krisztus
is feláldozta életét, vagyis alárendelte saját akaratát Jegyeséért, az
Egyházért. A házastársaknak tehát kölcsönösen egymás alárendeltjeivé kell
válniuk, nem pedig megpróbálni uralkodni egymáson.
Krisztus
megváltó kegyelme azt a játékot és örömet kínálja fel nekik, hogy mindketten
Isten alárendeltjeiként igyekezzenek túltenni egymáson az alárendeltségre
törekvésben. S mert a szeretet gyöngéd, tapintatos és figyelmes, s még az
alárendeltség címén sem akar uralkodni, az a fél, aki ügyesebbnek bizonyul,
megengedi, hogy a másik is egyszer-egyszer alárendeltje lehessen, vagyis
szolgálhassa őt. Az ilyen életformában akkora erő van, hogy az abszolút jövőt,
az örökkévalóságot hordozza magában. Ez az a mustármag a földön, mely égig érő
fává nő, ez az a kovász, amely valóban átjárja az emberiség tésztáját, ez az
Isten országának kezdete.
Urunk Jézus, segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy
egyszer s mindenkorra felhagyjunk azzal, hogy a Szentírás egy-egy
kijelentésével saját kényelmünket, megalkuvásunkat s végső soron a bűn ősi
struktúráit akarjuk igazolni. Add meg nekünk, hogy komolyan véve
felszólításodat törekedjünk legkisebbek és utolsók lenni, s ha mások
visszaélnek ezzel, gondoljunk Rád, aki a kereszten érettünk, a mi
üdvösségünkért véredet ontottad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése