A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére
Az MKPK országos gyűjtést rendez november 25-én, Árpád-házi Szent Erzsébetnek, a jótékony szeretet szentjének ünnepéhez kapcsolódva a Katolikus Karitász javára. A gyűjtés kapcsán kiadott körlevelet november 18-án, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvassák.
Kedves
Testvérek!
Árpád-házi
Szent Erzsébet ünnepe minden esztendőben elénk állítja a magyar királylány
példáját, akit a felebaráti szeretet szentjeként ismert meg az egész világ. Ez
az ünnep szembesít minket azzal is, hogy Erzsébet bár mindössze 24 évet élt,
számára ennyi idő elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megértse és tettekre váltsa
az evangélium tanítását.
Mi volt
a titka? Elsősorban az, hogy lélekben azonosulni tudott az Úr Jézussal és így
életre váltotta a Mester utolsó ítéletről szóló szavait: „Amit e
legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt
25,40). Amikor a szegénység keresztjét hordozókkal találkozott, felismerte
bennük a szenvedő, keresztjét hordozó Krisztust. Amikor az éhezőknek enni, a
szomjazóknak inni adott, amikor a hajléktalanokat befogadta, a ruhátlanokat
felöltöztette, a betegeket ápolta, a szomorúakat vigasztalta, nemcsak a
szükséget szenvedő embereket, hanem a velük közösséget vállaló Isten Fiát is
szolgálta.
Erzsébetnek
egész élete istenszolgálat volt. Úgy élt, hogy nemcsak családjára, szeretett
férjére és a gyermekeire tudott gondolni, hanem azokra az ismeretlen
szegényekre is, akikkel maga Krisztus fűzte testvéri kötelékbe. Ez az Istenre és
minden emberre kiáradó szeretet tette képessé arra, hogy nemcsak szeretve és
másoktól körülrajongva, hanem ellenszélben és magára maradva is megvalósítsa
élete jelmondatát: „Tegyétek boldoggá az embereket!”.
Ez a szeretet egyfajta állandó derűvel vértezte fel őt. Nem véletlen, hogy
halálos ágyán azt mondta egyik szolgálólányának: „Tudd meg, hogy nagyon boldog voltam...”
Árpád-házi
Szent Erzsébet élete példa számunkra mind a családi, mind pedig a szolgáló
szeretetben. Élete olyan nagy hatással volt kortársaira, hogy halála után négy
évvel, 1235-ben szentté avatta az Egyház és ma is ő a legismertebb magyar szent
a világon.
Szent
Erzsébet élete ma is példa mindannyiunk számára: imádságban eltöltött perceink,
vezekléseink, kereszthordozásaink csakúgy, mint családi életünk és pihenéssel
eltöltött időnk mind-mind kedvesek lehetnek az Úrnak, ha bennünk él az Ő
szeretete.
Amikor
Szentatyánk, Ferenc pápa az elmúlt évben először hirdette meg a szegények
világnapját, az a cél vezette, hogy felrázza a keresztény közösségek
lelkiismeretét és ösztönözze őket a szeretet cselekedeteinek gyakorlására, hogy
Krisztus szeretetének beszédes jelei legyenek nemcsak a rászorulók, hanem az
egész világ számára. A szent életű pápának, VI. Pálnak 1967-ben megfogalmazott
intése pedig napjainkban – amikor nyugati kultúránkban többen halnak meg
túltápláltság, mint éhezés következtében – különösen is aktuális:
„Köztudomású, milyen szigorú szabatossággal fogalmazták meg az egyházatyák a
gazdagok kötelességeit a szegények iránt: »Amit a szegénynek adsz, nem a
magadéból adod – mondja Szent Ambrus, csak azt adod vissza, ami az övék.
Hiszen azt foglalod le magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A
föld mindenkié, nem a gazdagoké«. Vagyis a magántulajdon senki számára sem
képez abszolút és feltétel nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga
kizárólagos használatára fenntartania szükségleteit meghaladó javakat akkor,
amikor a többiek még a szükséges létminimummal sem rendelkeznek” (Populorum
Progressio, 23).
Ezért
most mi is bizalommal fordulunk keresztény hívő testvéreinkhez, hogy november
25-én, vasárnap adományaikkal segítsék Egyházunk karitatív munkáját. Emellett a
Karitász az idei esztendőben is elindítja adventi segélyprogramját Tárjátok
ki a szíveteket! címmel, amelynek keretében a Karitász karácsonyi
és téli krízishelyzeti tevékenységéhez lehet csatlakozni a segélyakciók
támogatásával, valamint az 1356-os adományvonal felhívásával.
Egyúttal
megköszönjük a közel 10 ezer önkéntes áldozatos munkáját, amelyet az
egyházmegyék karitászcsoportjaiban hazánk mintegy 800 településén végeznek. Ezt
a nagy kihívást jelentő szolgálatot jelentősen segítette az elmúlt években a
kedves testvérek templomi adománygyűjtések alkalmával nyújtott nagylelkű
támogatása.
Szívből
kívánjuk, hogy minden keresztény testvérünk minél gyakrabban tapasztalhassa meg
életében azt a lelki élményt, amelyet így szoktunk megfogalmazni: „jót tenni
jó”, amikor is szívünk mélyén meghalljuk az Atya szavát: „Jól
van, te hűséges, derék szolga...” (Mt 25,21). De eszükbe juthatnak
Jézus szavai is, amelyeket Pál apostol idéz: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”
(ApCsel 20,35).
Árpád-házi
Szent Erzsébet mennyei közbenjárása is segítsen mindannyiunkat a
jócselekedetekben és a jóban való megmaradásban.
Budapest,
2018. november 11.
Magyar
Katolikus Püspöki Konferencia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése