TAVELICS SZENT MIKLÓS

TAVELICS SZENT MIKLÓS 

és társai vértanúk 

(1391)

Miklós Dalmáciában (Sibenik) született nemesi családból. 12 évig Deodatusz (Akvitániából) testvérrel Boszniában az elszakadt orthodoxok és az eretnek patarénusok között hirdette Isten igéjét, majd a Szentföldi misszióba ment. Sok imával és az arab nyelv tanulásával készült az apostoli munkára. Még két rendtársa, az olasz István és a francia Narbonni Péter volt velük szoros lelki kapcsolatban. István azelőtt nyolc évig Korzikában, Péter pedig Trinci Pálnak, az obszervancia egyik nagy képviselőjének társaságában működött több éven át Olaszországban. Mind a négyen kitűntek a szerzetesi erények gyakorlásában. Az a gondolat foglalkoztatta őket, hogyan szolgálhatnák a legalkalmasabban azoknak üdvét, akiket a gonosz lélek tart hatalmában (itt a jeruzsálemi mohamedánokra gondoltak), s arra az elhatározásra jutottak, hogy nyíltan meghirdetik az evangélium fő igazságait a város vezető embereinek, vállalva a vértanúságot is. Miután a dolgot megbeszélték elöljárójukkal, a közelben lévő teológusokkal, leírták olaszul és arabul azt a szöveget (hitvallást), amit magukkal víve jelentkeztek a kádinál. Ott több vezető embert is találtak. Felolvasták hitvallásukat, melyben többek közt az is volt, hogyha nem hisznek Jézus tanításának, elkárhoznak, s hogy Mohamed egy kéjvágyó, eszem-iszom ember, gyilkos volt, aki Krisztussal ellentétes tanítást hirdetett, nem lehetett az Isten igaz prófétája. A Mohamed ellen mondottak nagy haragja lobbantották a kádit és a jelenlévőket: miután többször is felszólították őket, vonják vissza szavaikat, rettenetesen megkínozták őket s harmadnapra a halálos ítéletet végrehajtották rajtuk Jeruzsálem egyik terén, kitéve őket a tömeg bosszújának: annyira szétszabdalták testüket, hogy csak csont és húsdarabok maradtak belőlük, ezeket máglyán elégették. De a még megmaradt csontokat is eldugták a keresztények elől. (Azoknak mégis sikerült ereklyét szerezni.) Vértanúságuk híre hamarosan bejárta Európát is. Tavelics Miklós tisztelete különösen szülővárosában volt élő, ennek hatására XIII. Leó pápa őt boldoggá avatta. Amikor a szenttéavatásra került sor, 1970-ben, VI. Pál pápa három vértanútársát is szentté avatta. A francia nyelvű rendtörténet (Histoire de l’Ordre de S. Fr.) megállapítja, hogy ezeknek a vértanúknak fellépése egészen más volt, mint Szent Ferencé, aki Kamil szultán előtt hirdette Jézus tanítását, de nem mondott Mohamedre sértő szavakat. Ezek a testvérek ezt nem tanulták meg Szent Ferenctől. Másrészt a keresztények amúgy is nehéz helyzetét a Szentföldön még nehezebbé tették. Jóhiszeműségük mentségükre írható.

Imádság:
Istenünk, te Szent Miklóst és társait a hitterjesztés buzgalmával megdicsőítetted. Kérünk, add meg nekünk, hogy példájuk és közbenjárásuk által parancsaid útján járva elnyerhessük az örök élet jutalmát. A mi Urunk Jézus Krisztus által.