TISZTELETREMÉLTÓ CSEPELÉNYI GYÖRGY
November
13.
*Biccse
(Torontál megye), 1626. +Szőke (Heves megye), 1674.
György magyar nemesi
családból származott. Gyermekkorában édesanyját elkísérte szegény- és
beteglátogató útjaira. Alig múlt 16 éves, amikor belépett a pálosok közé. Már a
novíciátusban kitűnt életszentségével, szigorú életmódjával és
Mária-tiszteletével. Bölcseleti és hittudományi tanulmányai végeztével a pápai,
majd a máriavölgyi rendházba helyezték hitszónoknak. Mély hitből fakadó
beszédei hatására számos rendkívüli megtérés történt. 1660-ban a máriavölgyi
kolostor alperjele, s egyben a rend újoncmestere lett.
Kiemelkedő
szerepet játszott a protestánsok visszatérítésében. Módszerei azonban -- békés,
alázatos természetéből adódóan -- eltértek a ,,harcos'' hitvitázókétól.
Mindezek alapján X. Kelemen pápa kinevezte őt a magyarországi missziók
főnökének, s tevékenységi körének középpontjává a Mezőkövesd-Eger-Füzér vidéket
jelölte meg. Több pálos társával együtt rövid idő alatt ,,hét kálvinista falut
pápista pogányságra térített'', ahogy a protestánsok mondták.
1674.
március 26-án, húsvét másnapján a protestánsok egy csoportja behatolt a füzéri
plébániára, s rabszíjra fűzve magával hurcolta a szemükben oly gyűlöletes
Csepelényit. Fogsága hatvan napig tartott, ez idő alatt állandó bántalmaknak
volt kitéve. Napokon keresztül ruhátlanul kellett járnia, megostorozták,
leköpdösték, bíborköpenyt húztak rá, hatalmas csomagokat kötöttek vállaira,
majd egyikük a hátára ült, és sarkantyúját mélyen az oldalába vágva, futásra
kényszerítette. György mindezt alázatosan tűrte és imádkozott a kínzóiért.
Közülük az egyik megsajnálta, és szent embernek nevezte, ezért társai
agyonverték, Györgyöt pedig erős kíséret mellett a Mezőkövesd melletti Szőke
községbe vitték. Ott miután a hóhér nem volt képes lefejezni -- többször
fölemelte a bárdot, de keze erőtlenül lehanyatlott --, karddal megölték. Ahol
ez történt, a monda szerint forrás fakadt.
Teste
napokig hevert temetetlenül, az oszlás minden jele nélkül. Az egri pasa
személyesen intézkedett, hogy ,,Isten szent emberét'' tisztességesen
eltemessék. Az egerfarmosi templomban a mártírok miséjét imádkozták érte.
1689-ben a sátoraljaújhelyi pálos templomba szállították a testét, és a Szent
Kereszt-oltár alatt helyezték örök nyugalomra. Életszentségét csodák igazolták.
Még ugyanabban az évben Fenessy György egri püspök megindította a
szenttéavatási eljárást. A Római Szentszék megengedte tiszteletét, de szentté
avatása különböző okok miatt elmaradt. Maguk a pálosok sem szorgalmazták
rendjük puritán szabályai miatt, melyek szerint a rend tagjai nem avathatók
szentté. Tetemét 1974. május 24-én, halálának 300. évfordulója alkalmából az
egri egyházmegye által ajándékozott ezüstös koporsóba helyezték. Életét és
mártíromságát elsőként a mezőkövesdi plébános, Nagy János (aki az egerfarmosi
templomban a temetési szertartást is végezte) írta meg. Emléke és tisztelete
leginkább Mezőkövesd környékének hívei között él.
Életéről
így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:
Iskoláit befejezve, hogy
lelkének inkább gondját viselje, a Remete Szent Pál törvénye szerinti életre
adta magát. Aki csak találkozott vele, észrevette életszentségét és szűzi
tisztaságát, melyet a sírig megőrzött. A szentbeszédben kiváló szónoknak
bizonyult. Kétszer volt szubprior a konventokban, majd a lázadásokkal teljes
időkben a hívek üdvösségének gondozását bízták rá. Feladatát György
dicséretesen látta el... Fáradozásának nem is maradt el gyümölcse: sokakat
megerősített a katolikus igazságban, és a nem katolikusok is tanúsítják, hogy
hét falut visszatérített a katolikus hitre. A lelkek között végzett aratása
miatt a nem katolikusok börtönbe vetették... Minden áron rá akarták venni a
katolikus hit megtagadására, de ennek épp ellenkezője történt, mert kegyetlen
kínjai közepette csak megerősödött az erényben. Annyira nem tudták a
gyötrelmekkel megfélemlíteni, hogy kérte, még inkább kínozzák, hogy meghalhasson
a hitéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése