BOLDOG FERRETTI GÁBOR

BOLDOG FERRETTI GÁBOR 

(1385-1456)

Anconában* született nemesi szülőktől, akik szentül nevelték. 18 éves korában városában belépett az obszerváns ferencesek közé. Különösen alázatával és önmegtagadó életével tűnt ki. Pappá szentelése után mint igehirdető 15 éven át bejárta Marche tartomány városait; szép eredményeket ért el: sok bűnös megtért, még többen köszönhették neki, hogy az üdvösség útján megmaradtak. Erényei és eredményes működése miatt nem tudott kitérni az elöljárói tisztség elvállalása elől: előbb Anconában házfőnök, majd tartományfőnök lett. Néha hatalmával is kénytelen volt élni, hogy a fegyelmet biztosítsa, de inkább életszentségével hatott: ennek hatására tértek jobb belátásra a helytelen úton járók. Rendházakat épített vagy felújított, az anconait pedig bővítenie kellett: annyi sok volt a jelentkező a rendbe. A hivatások növekedése is jórészt az ő érdeme. Elnyerte a jövendölés és csodatevés karizmáját is. Habár provinciálisi teendői eléggé lekötötték, apostoli buzgósága megtalálta a módját, hogy igét hirdessen s ellássa a gyóntatói tisztet. Sokat tett Szűz Mária tiszteletének terjesztése érdekében. Szívesen prédikált róla, ezért is részesült abban a kegyelemben, hogy megjelent neki az Úr Jézus és szent Anyja. Az anconai házban történt végső búcsúja rendtársaitól. A mellette álló Marchiai Jakabnak és egy György nevű testvérnek mondatta: „Örüljetek, mert nevetek föl van jegyezve a mennyben.” Temetése alkalmával a beszédet mint erényeinek tanúja, Marchiai Szent Jakab mondta. Előbb egyszerű sírba temették, majd VIII. Ince pápa beleegyezésével márványsírba tették és Szűz Mária templomába vitték. Teste épségben maradt. XIV. Benedek 1750 körül avatta boldoggá, utódja pedig saját zsolozsma végzését hagyta jóvá. A tartományfőnök ministrál. Mint tartományfőnök egyszer Folignoban járt, ahol a rendtársak nem ismerték. Bement a sekrestyébe minden kíséret nélkül, s a sekrestyés testvér, gondolva, hogy csak egyszerű testvér, megkérte, hogy ministráljon az éppen misézéshez induló atyának. O habozás nélkül fogta a misekönyvet és ment ministrálni. Közben a sekrestyés megtudta, hogy kicsoda és amikor vége volt a misének, nagy röstelkedve kért bocsánatot. O azt mondta: „A szentmisén szolgálni oly magasztos dolog, hogy az angyalok nagy kitüntetésnek vennék, ha ministrálhatnának.”

Imádság:
Istenünk, egyedül te vagy igazán szent, és nélküled senki sem lehet jó. Boldog Gábor közbenjárására alakíts minket tetszésed szerint, hogy egykor részesei legyünk örök dicsőségednek. A mi Urunk Jézus Krisztus által.