Áder
János adventi ebéden fogadta a magyarországi történelmi egyházak vezetőit
Áder
János köztársasági elnök december 18-án, kedden a hagyományoknak megfelelően
adventi ebéden fogadta a magyarországi történelmi egyházak vezetőit. Az
ünnepségen Erdő Péter bíboros, prímás mondott asztali áldást.
Eminenciás
Bíboros Úr! Excellenciás Érsek és Püspök Urak! Főtisztelendő és
Főtiszteletű Püspök Urak! Tisztelt Elnök és Rabbi
Urak! Miniszterelnök-helyettes Úr, Házelnök Úr, Miniszter Úr!
Márai
Sándor egyik regényében írja: „Lényeges dolgokat emberek között soha nem a
szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.”
Ha
igazat adunk Márainak, könnyen megtaláljuk azt, ami a magyarországi történelmi
egyházakban közös. Mert a hitvallás szava, a rítus, a hagyomány, a dogma
különböző lehet, de az egyházak hitele a tettekben van. A békét, az örömöt, az
igazságosságot és a megbocsátást nemcsak hirdetik, de cselekszik is. Segítik a
szenvedőket, gyógyítják az emberek lelkét.
És
nem csak a hívekét. Tudjuk, a magyarországi történelmi egyházak küldetése sosem
csak a hívőknek, mindig, minden időben a nagyobb közösségnek is szól.
Szent
Pál apostol mondja, hogy a hit a „szeretet által tevékeny” (Gal 5,6). Advent
idején illő köszönetet mondanunk ezért a tevékeny szeretetért, és erősítenünk
egymást a folytatásban.
Bezárkózásra,
eltávolodásra, elmagányosodásra hajlamos korban élünk. A tartalmas, mély emberi
kapcsolatokat ma gyakran felszínes, látszatkapcsolatok helyettesítik. Az
embereknek egyre kevesebb idejük jut önmaguk lelki egészségére, hát még a
körülöttük élőkére!
Egy
ilyen korban különösképpen felértékelődik az idő, amit az egyházak az emberek
megértésére, megsegítésére, közösségeink megerősítésére fordítanak.
Kedves
Vendégek!
Épp
a napokban volt a Nobel-díjas író, Alekszandr Szolzsenyicin születésének 100.
évfordulója. A Gulag krónikása, akinek fájdalmas tapasztalatai voltak az
embertelenség természetéről, egyszer így fogalmazott: „Egy társadalom
erejének vagy erőtlenségének a meghatározója mindenekelőtt a lelki élet
színvonala, és csak másodsorban az iparé. (…) Ha egy nemzet lelkierői
elapadnak, nincs az a tökéletes társadalmi berendezkedés, nincs az az ipari
fejlettség, amely megmentené…”
Idei
közös adventi találkozónk alkalmából szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy
oly sokat tesznek Magyarországért. Azért, hogy több legyen közöttünk a
megértés, a tisztesség, a megbocsátás és a békülékeny hangnem.
Kívánom,
hogy a közelgő új esztendőben is legyen elegendő testi és lelki erőnk, amely
segít a munkában, megtart a bajban, és osztozni tanít az örömben.
Kérem,
továbbítsák jókívánságaimat egyházi közösségeiknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése