Advent 3. hét vasárnap
Az
öröm, amelyről a mai Szentleckéből idézve a szentmise introitusa énekel, Isten
közelségéből és cselekvéséből fakad. Szofoniás próféta is azzal biztatja a
szent népet, hogy „veled van az Úr” . Az öröm forrása azonban csak akkor ad
éltető vizet, ha mi magunk is cselekszünk, ha Isten cselekvése a mi
cselekvésünkkel találkozik.
Mit
tegyünk hát? – kérdezhetjük mi is, mint a Keresztelő Jánoshoz kivonuló
népsokaság. S a Keresztelő nem valami rendkívüli feladatot ad, hanem az
állapotbeli kötelességeink becsületes megtartására szólít fel, konkrétan és
testre szabottan. Nem szabad hagyni megzavarni magunkat attól a kísértéstől,
hogy valahol egész másutt, egész mást csinálva kell szentnek lennünk. Ott kell
cselekednünk és helyt állnunk, ahol éppen vagyunk. Aki házasságban él, nem
abból kilépve, kolostori álmokban találja meg a szentség útját, hanem családi
otthonában. Aki tanít, beteget ápol, házakat tervez vagy épp állatokat tart,
nem e tevékenységek mellett, mögött, ellenére lehet kedves Istennek, hanem
éppen ezekben a tevékenységekben, amennyiben odaadóan és lelkiismeretesen
teljesíti feladatát.
Urunk, add nekünk azt az örömet, mely a Veled
való együttmunkálkodásból fakad! Adj nekünk találékony, kreatív szeretetet,
hogy az „emberszerető jóság”, amelyről Szent Páltól hallottunk a mai
Szentleckében, konkrét tettekben nyilvánuljon meg. Segíts, hogy állapotbeli
kötelességeink teljesítésében, mindennapi feladatainkban megtaláljuk a módját,
hogy tanúságot tegyünk Hozzád való tartozásunkról! Állj mellettünk segítő
kegyelmeddel, hogy Karácsonyra készülve személyválogatás nélkül gyakoroljuk azt
a szeretetet, melyre megtestesült szent Fiad által tanítottál minket, s melyre
a nekünk ajándékozott Szentlélekben képességet is kaptunk. Áldd meg
Adventünket, hogy az ne az ideges nyüzsgés, kapkodás és sietség időszaka
legyen, hanem napról napra egyre jobban megtapasztaljuk a Te közelséged örömét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése