„Ó…” – Mit sóhajtanak
az Ó-antifónák?
Fehérvári Jákó OSB elmélkedését adjuk közre a
december 17. és 23. között, advent utolsó napjaiban a zsolozsma vesperásában
elhangzó Ó-antifónákról.
Egyre hosszabbak az éjszakák, pedig bennünk
egyre erősebb a sóvárgás a fény és a melegség után. De nincs mit tenni –
karácsonyig ez bizony így marad.
Advent utolsó napjai, december
tizenhetedikétől, liturgikusan kiemelt köznapok. A vesperás zsolozsmájában
ilyenkor énekeljük a Mária hálaénekéhez tartozó úgynevezett Ó-antifónákat.
Minden napnak külön antifónája van, amelyekben az Eljövendőt próbáljuk néven
nevezni, megszólítani azokon a neveken, amelyeket atyáinktól kaptunk.
Bölcsesség, Adonáj, Jessze termő ága, Dávid
kulcsa, Fölkelő nap, Népek nagy királya, Emmanuel… Hívogatjuk, szólítgatjuk a homályban, szívünk
legmélyén rejtőzködő, születésre váró Istent.
Mindegyik antifóna egy gyönyörű dallamon
énekelt sóhajtással kezdődik: „Ó…” A liturgia nem arra bátorít bennünket, hogy
nyomjuk el vágyainkat, hogy oltsuk ki szerelmeinket, hogy kőszívű emberekként
éljünk. De arra sem, hogy a bennünk követelődző igényeknek késlekedést nem
ismerve eleget tegyünk, s kielégítsük azokat: arra hív, hogy ezek hangját
meghalljuk, túlhalljunk rajtuk. S egy dallamot ad az ajkunkra, hogy elénekeljük
és szenvedélyes imába foglaljuk a vágyaink mögött követelődző még mélyebb
sóvárgást, a szavakba nem foglalható sóhajokat, amelyeket a Lélek ébreszt
bennük.
Merünk-e még vágyakozni? Tisztelni, szeretni,
komolyan venni sóhajtozó szívünket? Bizalommal, sebezhetően, újra gyermekként
megnyitni, kitenni azt? Elfogadni, átélni benne azt az Isten formájú, végtelen
űrt, amelyet soha semmi és senki nem fog betölteni?
* * *
December 17.
Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán
születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod
a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!
December 18.
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te
megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt
adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!
December 19.
Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a
népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek:
Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!
December 20.
Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit
te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem
nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a
halál árnyékában ülnek!
December 21.
Ó, szent Virradat! Te az örök világosság
Fényessége és az igazságosság Napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik
sötétségben és a halál árnyékában ülnek!
December 22.
Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az
Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj,
üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!
December 23.
Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te
üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése