"Az egész nép egy emberként összegyűlt a
Víz-kapu előtti téren”
„Azokban a napokban, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, az egész nép összegyűlt a Víz-kapu előtti téren. Akkor Ezdrás pap a gyülekezet elé tárta a Törvényt, a férfiak, a nők és mindazok elé, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt” A zsidó nép mögött keserves hetven esztendő állt. Éppen hetven éve történt meg a nagy csapás: Beteljesedett Jeremiás és próféta társai jövendölése: A népnek vezetőivel együtt meg kell bűnhődnie azért, mert elhagyták atyáik Istenét, bálványokat imádtak, az Úr templomát megszentségtelenítették pogány szertartásokkal, a szegény embereket elviselhetetlen adókkal sújtották, akik fizetni nem tudtak, azoktól elvették földjüket, ahol addig megtermelték családjuk számára az ennivalót. Ha ez sem volt elég a törlesztésre, kilakoltatták ősei házából. Isten akkor Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezébe adta a fővárost. A győztes pogányok lerombolták a várfalakat, minden házat, az Isten házát is. A népet pedig rabszíjra fűzve Babilonba hajtották. Rabok voltak, szolgáltak a babiloniaknak.Isten a fogságban sem hagyta el népét. Két nagy prófétát rendelt melléjük: Dánielt és Ezekielt. Voltak más nagy embereik is, akik őrizték atyáik hitét. Közben gazdacsere is történt: Babilont elfoglalták a médek és perzsák. Amikor a kiszabott hetven éves fogság lejárt, Isten a perzsa királyt, Círuszt hangolta arra, hogy hazaengedje a zsidó népből azokat, akik menni akartak fővárost és országot építeni. Ezek a hazatértek jöttek össze a hetedik hónap első napján a romok mellé, az egykori Víz-kapu terére. A valamikor gyönyörű város romjain egy egészen új világot kellett létrehozniuk. Az a nép, amelyik visszatért, megokosodott a saját kárán. „Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember” (1) A romok felett nincs helye senkinek, aki az erőket szétforgácsolja. Egy akarattal késztették Ezdrást, a tudós papot, hogy hozza elő az addig elkészült Szentírást, az Isten Törvénykönyvét, és olvassa fel mindenki füle hallatára. Az alap: Isten törvénye. Ezdrás olvasott. Hallgatták. Majd a nehezebb részeket magyarázták. Sokan siratni kezdték őseik vétkeit. Ezdrásék magyarázták: Most nem sírni kell! „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” (9)„Menjetek, tartsatok ünnepi lakomát! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való örvendezés a ti erősségetek” (10) Hazánk, Magyarország hit és erkölcs területén romokban áll. Új alapokra kell helyezni hazánk sorsát. A régi-új alap az istenhit, az önzetlen isten- és felebaráti szeretet, a család, a nemzet, a becsületes munka, a gyerekvilág és a fiatalság kemény felkészítése a komoly felnőtt korra. Mindenkire szüksége van a közösségünknek, mert egyetlen szellemi testet képezünk, amelyben minden tag fontos, ha jól végzi a közösségért vállalt, rá eső tevékenységet. Ami túlburjánzik, az kóros elváltozás.
„Azokban a napokban, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, az egész nép összegyűlt a Víz-kapu előtti téren. Akkor Ezdrás pap a gyülekezet elé tárta a Törvényt, a férfiak, a nők és mindazok elé, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt” A zsidó nép mögött keserves hetven esztendő állt. Éppen hetven éve történt meg a nagy csapás: Beteljesedett Jeremiás és próféta társai jövendölése: A népnek vezetőivel együtt meg kell bűnhődnie azért, mert elhagyták atyáik Istenét, bálványokat imádtak, az Úr templomát megszentségtelenítették pogány szertartásokkal, a szegény embereket elviselhetetlen adókkal sújtották, akik fizetni nem tudtak, azoktól elvették földjüket, ahol addig megtermelték családjuk számára az ennivalót. Ha ez sem volt elég a törlesztésre, kilakoltatták ősei házából. Isten akkor Babilon királyának, Nebukadnezárnak kezébe adta a fővárost. A győztes pogányok lerombolták a várfalakat, minden házat, az Isten házát is. A népet pedig rabszíjra fűzve Babilonba hajtották. Rabok voltak, szolgáltak a babiloniaknak.Isten a fogságban sem hagyta el népét. Két nagy prófétát rendelt melléjük: Dánielt és Ezekielt. Voltak más nagy embereik is, akik őrizték atyáik hitét. Közben gazdacsere is történt: Babilont elfoglalták a médek és perzsák. Amikor a kiszabott hetven éves fogság lejárt, Isten a perzsa királyt, Círuszt hangolta arra, hogy hazaengedje a zsidó népből azokat, akik menni akartak fővárost és országot építeni. Ezek a hazatértek jöttek össze a hetedik hónap első napján a romok mellé, az egykori Víz-kapu terére. A valamikor gyönyörű város romjain egy egészen új világot kellett létrehozniuk. Az a nép, amelyik visszatért, megokosodott a saját kárán. „Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember” (1) A romok felett nincs helye senkinek, aki az erőket szétforgácsolja. Egy akarattal késztették Ezdrást, a tudós papot, hogy hozza elő az addig elkészült Szentírást, az Isten Törvénykönyvét, és olvassa fel mindenki füle hallatára. Az alap: Isten törvénye. Ezdrás olvasott. Hallgatták. Majd a nehezebb részeket magyarázták. Sokan siratni kezdték őseik vétkeit. Ezdrásék magyarázták: Most nem sírni kell! „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” (9)„Menjetek, tartsatok ünnepi lakomát! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való örvendezés a ti erősségetek” (10) Hazánk, Magyarország hit és erkölcs területén romokban áll. Új alapokra kell helyezni hazánk sorsát. A régi-új alap az istenhit, az önzetlen isten- és felebaráti szeretet, a család, a nemzet, a becsületes munka, a gyerekvilág és a fiatalság kemény felkészítése a komoly felnőtt korra. Mindenkire szüksége van a közösségünknek, mert egyetlen szellemi testet képezünk, amelyben minden tag fontos, ha jól végzi a közösségért vállalt, rá eső tevékenységet. Ami túlburjánzik, az kóros elváltozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése