„Így tehát egy újszövetség
közvetítője”
Isten a maga végtelen fenségével nem volt soha arra kötelezhető, hogy teremtményének, az embernek, külön biztosítást nyújtson bizonyos teljesítmények után kapható jutalmakra, kitűntetésekre. Mondhatta volna nyugodtan: az én méltóságom elegendő garancia arra, hogy meg tudom adni, amit ígértem, és feddhetetlenségem megnyugtatóan igazolja a teljesítés biztonságát. Gyakorlatilag az ellenkezőre kellettek biztosítékok, ha az Úr teremtményeivel valami szerződést kötött. A teremtés kezdetén nem egy vállalkozást hozott létre az emberekkel, hanem rájuk bízta a föld kincseit. A pazarul kialakított oázist nem kicsi forrás csörgedező erejére alapította, hanem négy hatalmas folyóval biztosította az öntözés lehetőségét. Nem kért bért azért, hogy az egész föld állatvilágát tulajdonul adta az első emberpárnak. Később sem maga hasznára kötött különféle szerződéseket teremtményével, azzal az emberrel, aki a tiltott fáról azért evett, mert úgy tudta, hogy az Úr isteni mindenhatósága annak termésébe van elrejtve. Csak meg kell enni, és a lenyelt gyümölcsből az ember megszerzi az istenséget. Amikor pedig a bűn megjelent a földön, Isten volt az, aki a jóvátételt is azonnal magára vállalta, megígérve, hogy küldi a Megváltót, általa bünteti az emberek megcsalóját.A következő emberi bűnözönre ugyan mindent eltörlő vízözönt zúdított a föld sűrűn lakott tájára, el- és kipusztított minden embert, állatot és növényt, de amikor újra a szárazra léphetett a nyolc derék, bűntelen, engedelmes ember, nemcsak az élet újraélesztésére adott isteni áldást, de megígérte a megmentett családnak:„Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, amely kijött veletek a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet”(Ter 9,9-11) Látható jelét, az eső utáni szivárványt új jelentéssel gazdagítja: azt üzeni vele Isten: „Nem lesz többet vízözön”. (13-16)„Így tehát egy újszövetség közvetítője ő (Jézus), aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét” (Zsid 9,15)„Mert Krisztus nem kézzel alkotott templomba lépett be, amely a valóságnak csak jelképe, hanem magába az égbe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről –évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére”.(24-28)
Isten a maga végtelen fenségével nem volt soha arra kötelezhető, hogy teremtményének, az embernek, külön biztosítást nyújtson bizonyos teljesítmények után kapható jutalmakra, kitűntetésekre. Mondhatta volna nyugodtan: az én méltóságom elegendő garancia arra, hogy meg tudom adni, amit ígértem, és feddhetetlenségem megnyugtatóan igazolja a teljesítés biztonságát. Gyakorlatilag az ellenkezőre kellettek biztosítékok, ha az Úr teremtményeivel valami szerződést kötött. A teremtés kezdetén nem egy vállalkozást hozott létre az emberekkel, hanem rájuk bízta a föld kincseit. A pazarul kialakított oázist nem kicsi forrás csörgedező erejére alapította, hanem négy hatalmas folyóval biztosította az öntözés lehetőségét. Nem kért bért azért, hogy az egész föld állatvilágát tulajdonul adta az első emberpárnak. Később sem maga hasznára kötött különféle szerződéseket teremtményével, azzal az emberrel, aki a tiltott fáról azért evett, mert úgy tudta, hogy az Úr isteni mindenhatósága annak termésébe van elrejtve. Csak meg kell enni, és a lenyelt gyümölcsből az ember megszerzi az istenséget. Amikor pedig a bűn megjelent a földön, Isten volt az, aki a jóvátételt is azonnal magára vállalta, megígérve, hogy küldi a Megváltót, általa bünteti az emberek megcsalóját.A következő emberi bűnözönre ugyan mindent eltörlő vízözönt zúdított a föld sűrűn lakott tájára, el- és kipusztított minden embert, állatot és növényt, de amikor újra a szárazra léphetett a nyolc derék, bűntelen, engedelmes ember, nemcsak az élet újraélesztésére adott isteni áldást, de megígérte a megmentett családnak:„Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, amely kijött veletek a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet”(Ter 9,9-11) Látható jelét, az eső utáni szivárványt új jelentéssel gazdagítja: azt üzeni vele Isten: „Nem lesz többet vízözön”. (13-16)„Így tehát egy újszövetség közvetítője ő (Jézus), aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét” (Zsid 9,15)„Mert Krisztus nem kézzel alkotott templomba lépett be, amely a valóságnak csak jelképe, hanem magába az égbe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk; nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát, mint ahogy a főpap évről –évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; különben gyakran kellett volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők teljességében, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére”.(24-28)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése