ALBERTONI Boldog LUDOVIKA
özvegy, III. r.
(1473-1533)
Rómában született 1473-ban, még pedig egy előkelő római
családból. Kiváló erényei miatt már hajadon korában leánytársai példaképe lett,
amit nagynénje nevelésének köszönhetett. Igazából édesanyja halála után,
kiskorától fogva szerzetesi életre készült, és szüzességét megtartva akart
élni, de meghajolt édesapja akarata előtt, hiszen szülei fejedelmi családból
származtak, ezért öt is egy nemeshez adták férjhez, akit Giacomo della Ceteranak hívtak. A házasságból három
leány született, akiket Ludovika istenszeretetre és a bűn kerülésére nevelt.
Férje halálakor 1506 májusában 32 éves volt, ezen túl a bűnbánatnak akart élni,
így felvette a ferences III. rend ruháját és abban járt. Ehhez azonban nagyon
kemény csatákat kellett megvívnia, mivel tömérdek kérője akadt, sőt az
örökösödés miatt férje testvére Domenico is feleségül akarta venni. Ő azonban
ellenállt minden befolyásnak és az imának, önsanyargatásnak, jótékonykodásnak
élt. Keményen ostorozta magát. Vezeklő övet is viselt. Hogy ezek miatt-e, vagy
más okból, de megkapta a levítáció képességét a Mindenhatótól. A szegényeken legszívesebben
titokban segített. Megtette, hagy a kenyérbe rejtette a pénzt s így segített a
rászorulókon. Amikor maga is szegénnyé lett, örült, hogy hasonlóvá lehetett a
szegény Üdvözítőhöz. 1527-ben átélte Róma feldúlását V. Károly császár
zsoldosai által. Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, követve a ferences
hagyományt. Megkapta Istentől a könnyek adományát. Gyakran sírt Jézus
szenvedése és saját bűnei miatt. A ferences hagyomány tud csodáiról,
jövendöléseiről is. 1532 decemberében betegszik meg magas lázzal, de mégis az
előre megmondott napon, 1533. jan. 31-én halt meg. Utolsó szavai Jézus Krisztus
szavai volt: "Uram, a te
kezedbe teszem le az én lelkemet." Sírja a Tiberis-menti Szent Ferenc templomban (S.
Francesco a Ripa) egy oldalkápolnában van. Ezt a kápolnát még életében
építtette családja. Ludovikát 1671. január 28.-án avatta boldoggá X. Kelemen pápa.
A boldoggá avatás után hamarosan, 1675-ben Gian Lorenzo Bernini, a híres
szobrászművész gyönyörű márvány szobrot faragott, amely a haldokló Ludovikát
ábrázolja. Szent Ferenc idejében a mostani templom közelében zarándokház volt,
Szent Ferenc itt szokott megszállni társaival, amikor Rómában járt. A közelben
van Settesoli „Jakóba testvér” háza, aki vendégül szokta látni szeráfi atyját.
Tetemesen hozzájárult a Vízparti Szent Ferenc templomépítési költségeihez.
„Ügyeljetek, hogy ne az emberek szeme láttára, s az ő
kedvükért tegyétek a jót, így semmi jutalom nem vár reátok mennyei Atyátoknál.
Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így
alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”
(Mt 6, 1-4).
Imádság:
Istenünk, Boldog Ludovika különösen kitűnt a szegények
iránti szeretetben; közbenjárására add, hogy téged minél jobban szeressünk,
felebarátainknak pedig szolgálatára legyünk. Krisztus, ami Urunk által. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése