Évközi 3.hét péntek
2Sám 11,1-4a. 5-10a. 13-17; Mk 4,26-34
„Az Isten országa olyan..”
Ha emberibb módon próbálunk gondolkodni erről a gyakran előkerülő témáról, és a földi országok keletkezéséről vesszük a hasonlatot, akkor nem egészen arra a következtetésre jutunk, mint amikor az Isten országáról szeretnénk pontos fogalmat kialakítani. A földi országok ritkán létesülnek, és nem mindig hosszú életűek. A Kárpát-medencében az V. században a hunok létesítettek országot. Olyan zseniális király alapította, amilyen a történelemben nem sok akad. Innen indult aztán hódító hadjáratokra nyugat felé. A keresztények így írták be emlékezetükbe és a krónikáikba: „Attila, Isten ostora. Az Appenin félszigeten vonulva mindenütt meghódoltak előtte a városállamok, és sietve indult eléje I. Nagy Szent Leó pápa is, hogy kikönyörögje a nagy hódítótól: Kíméld meg Rómát, amely már nem a világbirodalom központja, hanem vallási központ, tehát Isten földi országának, a keleten és nyugaton is egyre inkább teret nyerő lelki birodalomnak,a kereszténységnek központja. A hagyomány szerint a pápa felett fényes kísérettel megjelent Szent Péter és Szent Pál, hogy nyomatékosan figyelmeztesse Európa akkor legnagyobb fejedelmét: Itt nála nagyobb úr intézkedik. Tény, hogy Attila visszafordult. Halála után pedig rettegett birodalma eltűnt. Róma központtal aztán kialakult egy földi ország is: az Egyházi állam, amely 1870-ig élt és működött. Ennek maradéka a mostani Vatikán állam a maga néhány négyzetkilométerével nem politikai tényező. Az Isten országa nem a földön kialakított, térképen pontosan körülrajzolt, a valóságban pedig őrökkel védett földterület, hanem az emberek lelkében élő elkötelezettség Isten parancsainak elfogadására, a hit és a szeretet világa. A teremtésnek azon a fokán, amikor Isten kijelentette: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön.” (Ter 1,26) Uralkodjék az egész földön, de Isten akarata, törvényei szerint, Isten nevében. Ezért mondta Urunk, Jézus Krisztus Pilátusnak, a római császár helytartójának, hogy „az én országom nem erről a világról való”(Jn 18,36) Az én országom, az Isten országa az emberek lelkében él. Azt jelenti, hogy a hozzá tartozók ismerik és szeretik Istent, elfogadják és megtartják az igazságot és a szeretet parancsait Isten és az emberek örömére, boldogságára. Ez egy lelki viszonyulás és nem lehet észrevenni amikor megindul a lélekben, amikor izmosodik, mert inkább a földbe esett mag éledését és terméshozatalát vesszük észre. Tetteinken és a szavainkon keresztül meg kell látszania, hogy mi egy másik világnak is polgárai vagyunk.
2Sám 11,1-4a. 5-10a. 13-17; Mk 4,26-34
„Az Isten országa olyan..”
Ha emberibb módon próbálunk gondolkodni erről a gyakran előkerülő témáról, és a földi országok keletkezéséről vesszük a hasonlatot, akkor nem egészen arra a következtetésre jutunk, mint amikor az Isten országáról szeretnénk pontos fogalmat kialakítani. A földi országok ritkán létesülnek, és nem mindig hosszú életűek. A Kárpát-medencében az V. században a hunok létesítettek országot. Olyan zseniális király alapította, amilyen a történelemben nem sok akad. Innen indult aztán hódító hadjáratokra nyugat felé. A keresztények így írták be emlékezetükbe és a krónikáikba: „Attila, Isten ostora. Az Appenin félszigeten vonulva mindenütt meghódoltak előtte a városállamok, és sietve indult eléje I. Nagy Szent Leó pápa is, hogy kikönyörögje a nagy hódítótól: Kíméld meg Rómát, amely már nem a világbirodalom központja, hanem vallási központ, tehát Isten földi országának, a keleten és nyugaton is egyre inkább teret nyerő lelki birodalomnak,a kereszténységnek központja. A hagyomány szerint a pápa felett fényes kísérettel megjelent Szent Péter és Szent Pál, hogy nyomatékosan figyelmeztesse Európa akkor legnagyobb fejedelmét: Itt nála nagyobb úr intézkedik. Tény, hogy Attila visszafordult. Halála után pedig rettegett birodalma eltűnt. Róma központtal aztán kialakult egy földi ország is: az Egyházi állam, amely 1870-ig élt és működött. Ennek maradéka a mostani Vatikán állam a maga néhány négyzetkilométerével nem politikai tényező. Az Isten országa nem a földön kialakított, térképen pontosan körülrajzolt, a valóságban pedig őrökkel védett földterület, hanem az emberek lelkében élő elkötelezettség Isten parancsainak elfogadására, a hit és a szeretet világa. A teremtésnek azon a fokán, amikor Isten kijelentette: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön.” (Ter 1,26) Uralkodjék az egész földön, de Isten akarata, törvényei szerint, Isten nevében. Ezért mondta Urunk, Jézus Krisztus Pilátusnak, a római császár helytartójának, hogy „az én országom nem erről a világról való”(Jn 18,36) Az én országom, az Isten országa az emberek lelkében él. Azt jelenti, hogy a hozzá tartozók ismerik és szeretik Istent, elfogadják és megtartják az igazságot és a szeretet parancsait Isten és az emberek örömére, boldogságára. Ez egy lelki viszonyulás és nem lehet észrevenni amikor megindul a lélekben, amikor izmosodik, mert inkább a földbe esett mag éledését és terméshozatalát vesszük észre. Tetteinken és a szavainkon keresztül meg kell látszania, hogy mi egy másik világnak is polgárai vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése