„Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus
Jézus testének egyszer történt feláldozása által”
Világszerte, most is sokan vannak,akik az Ószövetség tanításában látják a világot megváltó eligazodást, és az ószövetségi áldozatokba helyezik a bűneiktől való megszabadulás reményét. Dávid király, aki Isten titkaiban járatos próféta is volt, tehetséges költő, s e két hivatást egyesítve tudott istendicséretben és bűnbánatban elérni csodálatos magasságokat és mélységeket, amire mi, művelt XXI.századi gondolkodók csak rábámulni tudunk. Hetven éve mondom a római katolikus Egyház napi zsolozsmáját. Ha nem is az ismerkedő évtől,
de nagyon korán rácsodálkoztam a negyvenedik zsoltárra:„Áldozatot
és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat”. (Zsid 10,5-7) a zsoltár ezer évvel korábban íródott, mint a már keresztény levélíró idézi az első keresztény évszázadban. Az eredeti szöveg így olvasható:
„Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”.(Zsolt 40,7-9) Gondolom, mennyire megbotránkoztak ezen a kijelentésen a Dávid korában élt zsidók. Amikor ő súlyos vétke,Úriás halálba küldése miatt (2Sám 11) szívből bűnbánatot tartott, a Szentírás legközkedveltebb bűnbánati zsoltárát ő így fejezte be: „hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hoznék, nem vennéd szívesen. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet Isten, nem veted meg”(Zsolt 51,18-19)
E végszót itt már nem fogadja el valamelyik buzgó zsidó, ezért hozzáfűzi: „Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban. Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra”(51,20-21) Mi, mindenkori keresztények boldogan valljuk Dávid háromezer, eme Zsidókhoz írt levél remek és igaz hitvallását:„Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg,nem a dolgok valóságos formája,ugyanazokkal az áldozatokkal,melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletessé azokat, akik bemutatják. Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az áldozatok bemutatói egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, s nem volna többé bűntudatuk? De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre. Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.”(Zsid 10,1-4) Vannak, akik Jézust nem fogadják el Messiásnak. Csodálkozni fognak majd, ha másodszor jön el ítélni.
Világszerte, most is sokan vannak,akik az Ószövetség tanításában látják a világot megváltó eligazodást, és az ószövetségi áldozatokba helyezik a bűneiktől való megszabadulás reményét. Dávid király, aki Isten titkaiban járatos próféta is volt, tehetséges költő, s e két hivatást egyesítve tudott istendicséretben és bűnbánatban elérni csodálatos magasságokat és mélységeket, amire mi, művelt XXI.századi gondolkodók csak rábámulni tudunk. Hetven éve mondom a római katolikus Egyház napi zsolozsmáját. Ha nem is az ismerkedő évtől,
de nagyon korán rácsodálkoztam a negyvenedik zsoltárra:„Áldozatot
és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat”. (Zsid 10,5-7) a zsoltár ezer évvel korábban íródott, mint a már keresztény levélíró idézi az első keresztény évszázadban. Az eredeti szöveg így olvasható:
„Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van”.(Zsolt 40,7-9) Gondolom, mennyire megbotránkoztak ezen a kijelentésen a Dávid korában élt zsidók. Amikor ő súlyos vétke,Úriás halálba küldése miatt (2Sám 11) szívből bűnbánatot tartott, a Szentírás legközkedveltebb bűnbánati zsoltárát ő így fejezte be: „hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hoznék, nem vennéd szívesen. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet Isten, nem veted meg”(Zsolt 51,18-19)
E végszót itt már nem fogadja el valamelyik buzgó zsidó, ezért hozzáfűzi: „Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban. Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra”(51,20-21) Mi, mindenkori keresztények boldogan valljuk Dávid háromezer, eme Zsidókhoz írt levél remek és igaz hitvallását:„Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg,nem a dolgok valóságos formája,ugyanazokkal az áldozatokkal,melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletessé azokat, akik bemutatják. Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az áldozatok bemutatói egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, s nem volna többé bűntudatuk? De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre. Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.”(Zsid 10,1-4) Vannak, akik Jézust nem fogadják el Messiásnak. Csodálkozni fognak majd, ha másodszor jön el ítélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése