Évközi 3.hét kedd
2Sám 6,12b-15. 17-19;Mk 3,31-35
„Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”
Az evangélium előző részében Jézust nagyon súlyosan megbántották azok a honfitársai, aki az a hírt kezdték terjeszteni róla, hogy Belzebubbal, az ördögök fejedelmével van jó barátságban, azért tudja a megszállt emberekből olyan könnyen és hatásosan kiűzni a gonosz lelkeket. Először a józan ész érveivel próbálja megfontolásra késztetni ellenségeit, aztán a legnagyobb büntetést, a pokol kínjait helyezi kilátásba számukra, mert aki ilyet tételez fel a megtestesült Isten Fiáról, az a Szentlélek ellen tusakodik, „mert aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha” (Mk3,29) Ilyen kellemetlen hangulatban kapta a hírt Mesterünk: hogy „az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn. Ő így felelt nekik: Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” (3,31-33) Erre a magyar fülekben nagyon furcsán csengő kérdésre komoly és igaz választ kell adnunk: Ki az én anyám? A zsidó családokban igazi jogai az apának voltak. Ő nősült, azaz döntött arról, kit vesz el feleségül? A választott lányt megkérte, a házába vitte: tehát a menyasszonyt vitték. A férj boldog volt, ha a felesége fiút szült neki. A gyermekeket az anya nevelte. Ha vendég jött, a férj büszkén mutatta be gyermekeit, elsősorban a fiúkat. Az édesanya is büszke volt: a férjem ajándékozta őket nekem, de minden mást és vállaltam és szültem, szoptattam őket. Három éves korában a fiút elválasztották az anyatejtől. Tizenkét éves koráig még anyjához ragaszkodott jobban, de attól kezdve bizonyos változások álltak be életébe: talán a legfurcsább ezek közül, hogy az édesanyját asszonynak kellett szólítania, és ha utcán találkoztak, szinte idegenként kellett vele bánnia, nemcsak nem ugorhatott a nyakába puszit adni és kérni, de ünnepélyesen nem kis köszönthette. Én gyerek koromban megdöbbentem, amikor a haldokló Jézus a kereszt magasából így szólt édesanyjának: „Asszony, íme a te fiad”. (Jn 19,26) Nekem soha nem volt „anyám, sem anyukám”, csak kizárólag „édesanyám”, és nem siettem soha a megszólítást megkurtítani az „édes” elhagyásával.Számomra ez a mód idegen maradt, és duplán bántotta a fülemet ez a fentebb idézett bejelentés: „Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!” Jézus látszólag meg sem hatódik, hanem a magyar fülnek nagyon keményen válaszol önmagának: „Azután körültekintett azokon, akik körülötte ültek és ezt mondta: Íme, az én anyám és testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám”.(34) Mennyire dicséretté változik Jézus minden szava, amit ott elmondott, az Édesanyja javára, ha meggondoljuk: az a nép, amelyet ott jézus feldicsérni látszik, a kereszt alatt a Golgotán, mindenki, az apostolok is, elvesztették teljesen az Isten Fiába vetett hitüket, csak egyedül az édesanya őrizte meg, a legteljesebb értelemben ott a tömegben csak az Édesanyját dicséri. A testvér megjelölés pedig a zsidóknál az édestestvértől a hetvenezredik unokatestvérig érvényes.
2Sám 6,12b-15. 17-19;Mk 3,31-35
„Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?”
Az evangélium előző részében Jézust nagyon súlyosan megbántották azok a honfitársai, aki az a hírt kezdték terjeszteni róla, hogy Belzebubbal, az ördögök fejedelmével van jó barátságban, azért tudja a megszállt emberekből olyan könnyen és hatásosan kiűzni a gonosz lelkeket. Először a józan ész érveivel próbálja megfontolásra késztetni ellenségeit, aztán a legnagyobb büntetést, a pokol kínjait helyezi kilátásba számukra, mert aki ilyet tételez fel a megtestesült Isten Fiáról, az a Szentlélek ellen tusakodik, „mert aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha” (Mk3,29) Ilyen kellemetlen hangulatban kapta a hírt Mesterünk: hogy „az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn. Ő így felelt nekik: Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” (3,31-33) Erre a magyar fülekben nagyon furcsán csengő kérdésre komoly és igaz választ kell adnunk: Ki az én anyám? A zsidó családokban igazi jogai az apának voltak. Ő nősült, azaz döntött arról, kit vesz el feleségül? A választott lányt megkérte, a házába vitte: tehát a menyasszonyt vitték. A férj boldog volt, ha a felesége fiút szült neki. A gyermekeket az anya nevelte. Ha vendég jött, a férj büszkén mutatta be gyermekeit, elsősorban a fiúkat. Az édesanya is büszke volt: a férjem ajándékozta őket nekem, de minden mást és vállaltam és szültem, szoptattam őket. Három éves korában a fiút elválasztották az anyatejtől. Tizenkét éves koráig még anyjához ragaszkodott jobban, de attól kezdve bizonyos változások álltak be életébe: talán a legfurcsább ezek közül, hogy az édesanyját asszonynak kellett szólítania, és ha utcán találkoztak, szinte idegenként kellett vele bánnia, nemcsak nem ugorhatott a nyakába puszit adni és kérni, de ünnepélyesen nem kis köszönthette. Én gyerek koromban megdöbbentem, amikor a haldokló Jézus a kereszt magasából így szólt édesanyjának: „Asszony, íme a te fiad”. (Jn 19,26) Nekem soha nem volt „anyám, sem anyukám”, csak kizárólag „édesanyám”, és nem siettem soha a megszólítást megkurtítani az „édes” elhagyásával.Számomra ez a mód idegen maradt, és duplán bántotta a fülemet ez a fentebb idézett bejelentés: „Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!” Jézus látszólag meg sem hatódik, hanem a magyar fülnek nagyon keményen válaszol önmagának: „Azután körültekintett azokon, akik körülötte ültek és ezt mondta: Íme, az én anyám és testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám”.(34) Mennyire dicséretté változik Jézus minden szava, amit ott elmondott, az Édesanyja javára, ha meggondoljuk: az a nép, amelyet ott jézus feldicsérni látszik, a kereszt alatt a Golgotán, mindenki, az apostolok is, elvesztették teljesen az Isten Fiába vetett hitüket, csak egyedül az édesanya őrizte meg, a legteljesebb értelemben ott a tömegben csak az Édesanyját dicséri. A testvér megjelölés pedig a zsidóknál az édestestvértől a hetvenezredik unokatestvérig érvényes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése