Évközi 7.hét péntek
Mk 10,1-12
„A teremtés kezdetén Isten férfivá és nővé alkotta őket!”
A történelem folyamán az emberek nem mindig gondolkodtak egyformán sem önmagukról, sem egymáshoz való viszonyukról. Az ősszülők első fia pl. úgy vélte, hogy ő élet és halál ura. Hiába szólt hozzá Isten, amikor már forrt benne a düh és a bosszúvágy, hogy öccsét még Isten is jobban szereti, mint őt: „Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? Nemde ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodjál rajta”.(Ter 4,6-7) Káin nem hallgatott Isten szavára, kihívta öccsét a szabadba és megölte. Káin negyedik unokája két feleséget vett magának, és így dicsekedett: „Megöltem sebemért egy férfit, sérülésemért egy ifjút. Hétszeres a bosszú Káinért: de hetvenhétszeres Lámekért!” (23-24) Ha az emberek a kezdet kezdetén ilyen szabadosan gondolkodtak az emberi életről, a házasságról még könnyebben alkottak az erősebb nem tagjai saját kedvtelésükre előnyös helyzetet. Ábrahámnak a törvényes felesége, Sára adta mellékfeleségül a szolgálóját, hogy majd az ő térdén szülve az övének számítson a fiú. Jákobnak nagybátyja, Lábán, csellel adta a kevésbé szép lányát, aztán a szebbet, hogy mindketten törvényes feleségek legyenek. Aztán a két nővér még a szolgálójukat is uruknak adták mellékfeleségül, hogy minél több fia lehessen Jákobnak. Így jött világra négy asszonytól a zsidó nép tizenkét ősapja, a jövendő törzsek ősei. Isten ezt jóváhagyta (Ter 29,1-30,24); de a válást csak a szövetségkötés után nézte el: (MTörv 24,1) Most, amikor a Názáreti Jézus szigorúbb elveket hirdet, a zsidó férfiak szeretnék tudni, hogy az ő kényelmüket szolgáló kiváltságoknak mi lesz a sorsa? Ezért teszik fel neki a kérdést: „Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?” (Mk 10,2) Remélték, hogy a mózesi szokásjogot Jézus is jóváhagyja. Jézus azonban nyíltan megmondta a mózesi rendelkezés okát: „a ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybe- kötött, azt ember szét ne válassza!” (Mk 10,5-9) Az embereknek tudomásul kellene venniük, hogy Isten az egész világ Ura és a mi Mennyei Atyánk. Mint úr, abszolút hatalom, parancsai mindig érvényesek, akkor is, ha az emberek másként gondolják, ellene szóban vagy írott törvényekben tiltakoznak. Az emberek ellenállása ezeken a törvényeken semmit nem változtat. Legkésőbb az ember halála után elszámoltat mindenkit. Mivel szerető szívű Atya az Isten, a megbánt botlást megbocsátja, de az elvekből jottányit sem enged. Az ítéletnél figyelembe veszi, ha valaki emberi gyengeségből vétkezik.
Mk 10,1-12
„A teremtés kezdetén Isten férfivá és nővé alkotta őket!”
A történelem folyamán az emberek nem mindig gondolkodtak egyformán sem önmagukról, sem egymáshoz való viszonyukról. Az ősszülők első fia pl. úgy vélte, hogy ő élet és halál ura. Hiába szólt hozzá Isten, amikor már forrt benne a düh és a bosszúvágy, hogy öccsét még Isten is jobban szereti, mint őt: „Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? Nemde ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodjál rajta”.(Ter 4,6-7) Káin nem hallgatott Isten szavára, kihívta öccsét a szabadba és megölte. Káin negyedik unokája két feleséget vett magának, és így dicsekedett: „Megöltem sebemért egy férfit, sérülésemért egy ifjút. Hétszeres a bosszú Káinért: de hetvenhétszeres Lámekért!” (23-24) Ha az emberek a kezdet kezdetén ilyen szabadosan gondolkodtak az emberi életről, a házasságról még könnyebben alkottak az erősebb nem tagjai saját kedvtelésükre előnyös helyzetet. Ábrahámnak a törvényes felesége, Sára adta mellékfeleségül a szolgálóját, hogy majd az ő térdén szülve az övének számítson a fiú. Jákobnak nagybátyja, Lábán, csellel adta a kevésbé szép lányát, aztán a szebbet, hogy mindketten törvényes feleségek legyenek. Aztán a két nővér még a szolgálójukat is uruknak adták mellékfeleségül, hogy minél több fia lehessen Jákobnak. Így jött világra négy asszonytól a zsidó nép tizenkét ősapja, a jövendő törzsek ősei. Isten ezt jóváhagyta (Ter 29,1-30,24); de a válást csak a szövetségkötés után nézte el: (MTörv 24,1) Most, amikor a Názáreti Jézus szigorúbb elveket hirdet, a zsidó férfiak szeretnék tudni, hogy az ő kényelmüket szolgáló kiváltságoknak mi lesz a sorsa? Ezért teszik fel neki a kérdést: „Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?” (Mk 10,2) Remélték, hogy a mózesi szokásjogot Jézus is jóváhagyja. Jézus azonban nyíltan megmondta a mózesi rendelkezés okát: „a ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybe- kötött, azt ember szét ne válassza!” (Mk 10,5-9) Az embereknek tudomásul kellene venniük, hogy Isten az egész világ Ura és a mi Mennyei Atyánk. Mint úr, abszolút hatalom, parancsai mindig érvényesek, akkor is, ha az emberek másként gondolják, ellene szóban vagy írott törvényekben tiltakoznak. Az emberek ellenállása ezeken a törvényeken semmit nem változtat. Legkésőbb az ember halála után elszámoltat mindenkit. Mivel szerető szívű Atya az Isten, a megbánt botlást megbocsátja, de az elvekből jottányit sem enged. Az ítéletnél figyelembe veszi, ha valaki emberi gyengeségből vétkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése