Szent Mátyás apostol
ApCsel1,15-17. 20-26;Jn 15,9-17
„valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen”
Jézus Krisztus a kereszten meghalt értünk, hogy kiérdemelje számunkra bűneink bocsánatát, így végbevigye a megváltásunkat, megnyissa számunkra a mennyországot, egyúttal Üdvözítőnk is lett. Engedte, hogy szent oldalát lándzsával megnyissák, és onnét szülessék meg az Egyháza, az a közösség, amelyet éltet szenvedéseivel és kereszthalálával megszerzett kegyelmei által. Ennek a nagy műnek munkásai lettek az apostolok és a kisebb tanítványok hetvenkét fős csoportja. Nekik kellett elvinniük a jó hírt, az evangéliumot, hogy az egész földkerekségen tudomást szerezzen róla mindenki: Aki hisz és megkeresztelkedik, bármily nép gyermeke, üdvözül. Az Úrnak arra is figyelnie kellett, hogy a jó hírt közlők hiteles emberek legyenek. Felruházta tehát követeit csodatevő erővel. Erre a kezdet kezdetén még a frissen megtérteknek is adott erőt. (Mk 16,15-18) Jézus küldötteinek még egy igen fontos tisztséget be kellet tölteniük: tanúsítaniuk kellett Jézus messiási küldetését, hogy mindenki meggyőződhessen arról, a főtanúk, az apostolok saját szemükkel látták Jézus megváltói halálát és feltámadását. Erre a szemtanúságra lehetett építeni az egész világ hitét. Ezért gondolta Jézus Egyházának földi vezetője, Péter apostol, hogy az áruló Júdás helyére választani kellene olyan férfiút, aki Jézus megváltói tetteinek szemtanúja volt. Felszólalt tehát a közösség imájának szünetében: „Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásnak, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott. Meg van írva a Zsoltárok könyvében: Elöljárói tisztségét kapja meg más. (Zsolt 109,8) Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen. Kijelöltek tehát kettőt, Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál. hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre. Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak”. (ApCsel 1,16-18.20- 26) Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a sorsát Isten határozza meg, jelöli ki. A mi dolgunk dönteni, vállaljuk-e vagy nem. Aki Isten ellen dönt, Júdás végső sorsára jut. Aki azonban Istenre figyel, a mennyország lakója lesz. Vallási és világi vezetők választása előtt imával tudakozzuk meg, kit akar fölénk emelni Isten.Jelölnünk most is nekünk,a közösségnek kell. A döntés legyen azé, aki a szíveket és veséket ismeri.
ApCsel1,15-17. 20-26;Jn 15,9-17
„valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen”
Jézus Krisztus a kereszten meghalt értünk, hogy kiérdemelje számunkra bűneink bocsánatát, így végbevigye a megváltásunkat, megnyissa számunkra a mennyországot, egyúttal Üdvözítőnk is lett. Engedte, hogy szent oldalát lándzsával megnyissák, és onnét szülessék meg az Egyháza, az a közösség, amelyet éltet szenvedéseivel és kereszthalálával megszerzett kegyelmei által. Ennek a nagy műnek munkásai lettek az apostolok és a kisebb tanítványok hetvenkét fős csoportja. Nekik kellett elvinniük a jó hírt, az evangéliumot, hogy az egész földkerekségen tudomást szerezzen róla mindenki: Aki hisz és megkeresztelkedik, bármily nép gyermeke, üdvözül. Az Úrnak arra is figyelnie kellett, hogy a jó hírt közlők hiteles emberek legyenek. Felruházta tehát követeit csodatevő erővel. Erre a kezdet kezdetén még a frissen megtérteknek is adott erőt. (Mk 16,15-18) Jézus küldötteinek még egy igen fontos tisztséget be kellet tölteniük: tanúsítaniuk kellett Jézus messiási küldetését, hogy mindenki meggyőződhessen arról, a főtanúk, az apostolok saját szemükkel látták Jézus megváltói halálát és feltámadását. Erre a szemtanúságra lehetett építeni az egész világ hitét. Ezért gondolta Jézus Egyházának földi vezetője, Péter apostol, hogy az áruló Júdás helyére választani kellene olyan férfiút, aki Jézus megváltói tetteinek szemtanúja volt. Felszólalt tehát a közösség imájának szünetében: „Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásnak, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott. Meg van írva a Zsoltárok könyvében: Elöljárói tisztségét kapja meg más. (Zsolt 109,8) Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen. Kijelöltek tehát kettőt, Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál. hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre. Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak”. (ApCsel 1,16-18.20- 26) Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a sorsát Isten határozza meg, jelöli ki. A mi dolgunk dönteni, vállaljuk-e vagy nem. Aki Isten ellen dönt, Júdás végső sorsára jut. Aki azonban Istenre figyel, a mennyország lakója lesz. Vallási és világi vezetők választása előtt imával tudakozzuk meg, kit akar fölénk emelni Isten.Jelölnünk most is nekünk,a közösségnek kell. A döntés legyen azé, aki a szíveket és veséket ismeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése