Nagyböjt 1 hete péntek A év
Ez 18, 21-28, Mt 5, 20-26
„Vajon a gonosznak halálát akarom-e,- és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?”
Az izraeliták a babiloni fogságban sokat töprengtek azon, hogy Isten ítélete Jeruzsálem és Júda fölött igazságos volt-e? Ezekiel próféta nem Jeruzsálem pusztulásakor esett fogságba, hanem korábban egy évtizeddel. Ezekielt ezek közül a korábbi foglyok közül választotta ki Isten, hogy fogolytársait is vezesse, és látomásban vissza-visszamenjen Jeruzsálembe, és ott tapasztalja meg népe folyamatos bűnösségét, a főváros és népe teljes megbüntetésének jogosságát. A korábban elhurcoltak azt firtatták, hogy a gonosznak a fia miért nem viseli apja bűneinek terhét? A prófétájuk által megmagyarázza az Úr, hogy ha a gonosz ember fia látja apja bűneit, megretten, és nem követi apját a bűnökbe, hanem igyekszik a jót tenni, Isten ezt a jóakaratot veszi figyelembe. Isten ugyanis igazságos, azt sújtja ítéletével, aki ténylegesen vétkezett. És ez így van rendjén. Viszont akkor is igazságos az Isten ítélete: ha a gonosz megtér, elhagyja vétkeit, igyekszik megtartani Isten minden parancsát a jog és igazság szerint, az Úr nem a bűneit tartja emlékezetben, hanem az újabb jótetteket, és megtérése szerint ítéli meg lelke állapotát. De ha az igaz abba hagyja a jót, és kezd gonoszul élni, Isten akkor is az utolsó döntést veszi figyelembe. Isten ugyanis nem olyan értelmet és akaratot teremtett az emberbe, mint az angyalokba. Ők át tudják látni a jó és rossz lényegét egyszerre, akaratukkal remekül tudják követni a kettő közti különbséget, és döntésük akár a jó, akár a rossz mellett foglal állást, az a döntés végleges. Az ember esze kisebb, akarata gyengébb az angyalokénál, ismerete kevésbé tökéletes, akarata döntése ma másként alakulhat, mint előző nap, meg tudja változtatni, és meg is teszi. Isten szemében az utolsó döntés lesz érvényes. Jézus azt magyarázza, hogy döntéseinket nemcsak szabadon változtatjuk, hanem kötelesek is vagyunk megváltoztatni döntésünket, ha rádöbbenünk tévedésünkre, rendezetlen, rossz emberi kapcsolatunkra. Olyan fontos helyzetet említ, amely az ember életében minden egyébnél lényegesebb, az Istennek bemutatott áldozatot hozza példának. A zsidóknál sem volt kis jelentősége az oltáron történő áldozatnak. Aki odament, nem futhatott el onnét Isten színe elől, hiszen azt még egy földi királlyal sem tehette meg, aki kihallgatásra jelentkezett. Mégis azt mondja az Úr, hogy ha eme szent pillanatban az jut eszébe, hogy megbántotta egyik embertársát, és ezért nem kért még bocsánatát, hagyja ott az Isten oltára előtt az ajándékot, emberileg kockáztassa meg azt, hogy most meg a végtelen Istent bántja meg az ajándék átnyújtásának elhalasztásával, és menjen előbb bocsánatot kérni a megbántott embertárshoz. Isten ezért nemcsak, hogy nem haragszik, hanem ezt követeli meg, mert a szeretet a legfontosabb az Ő szemében. Legyünk okosak lelki ügyeinket idejekorán rendezzük, sőt ha lehet, ne legyen ilyesmire szükségünk. Soha ne bántsunk meg senkit! Undok és nagyképű viselkedés, ha valaki ellenségét színpadi pózokkal, hazudozva gyalázza.
Ez 18, 21-28, Mt 5, 20-26
„Vajon a gonosznak halálát akarom-e,- és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?”
Az izraeliták a babiloni fogságban sokat töprengtek azon, hogy Isten ítélete Jeruzsálem és Júda fölött igazságos volt-e? Ezekiel próféta nem Jeruzsálem pusztulásakor esett fogságba, hanem korábban egy évtizeddel. Ezekielt ezek közül a korábbi foglyok közül választotta ki Isten, hogy fogolytársait is vezesse, és látomásban vissza-visszamenjen Jeruzsálembe, és ott tapasztalja meg népe folyamatos bűnösségét, a főváros és népe teljes megbüntetésének jogosságát. A korábban elhurcoltak azt firtatták, hogy a gonosznak a fia miért nem viseli apja bűneinek terhét? A prófétájuk által megmagyarázza az Úr, hogy ha a gonosz ember fia látja apja bűneit, megretten, és nem követi apját a bűnökbe, hanem igyekszik a jót tenni, Isten ezt a jóakaratot veszi figyelembe. Isten ugyanis igazságos, azt sújtja ítéletével, aki ténylegesen vétkezett. És ez így van rendjén. Viszont akkor is igazságos az Isten ítélete: ha a gonosz megtér, elhagyja vétkeit, igyekszik megtartani Isten minden parancsát a jog és igazság szerint, az Úr nem a bűneit tartja emlékezetben, hanem az újabb jótetteket, és megtérése szerint ítéli meg lelke állapotát. De ha az igaz abba hagyja a jót, és kezd gonoszul élni, Isten akkor is az utolsó döntést veszi figyelembe. Isten ugyanis nem olyan értelmet és akaratot teremtett az emberbe, mint az angyalokba. Ők át tudják látni a jó és rossz lényegét egyszerre, akaratukkal remekül tudják követni a kettő közti különbséget, és döntésük akár a jó, akár a rossz mellett foglal állást, az a döntés végleges. Az ember esze kisebb, akarata gyengébb az angyalokénál, ismerete kevésbé tökéletes, akarata döntése ma másként alakulhat, mint előző nap, meg tudja változtatni, és meg is teszi. Isten szemében az utolsó döntés lesz érvényes. Jézus azt magyarázza, hogy döntéseinket nemcsak szabadon változtatjuk, hanem kötelesek is vagyunk megváltoztatni döntésünket, ha rádöbbenünk tévedésünkre, rendezetlen, rossz emberi kapcsolatunkra. Olyan fontos helyzetet említ, amely az ember életében minden egyébnél lényegesebb, az Istennek bemutatott áldozatot hozza példának. A zsidóknál sem volt kis jelentősége az oltáron történő áldozatnak. Aki odament, nem futhatott el onnét Isten színe elől, hiszen azt még egy földi királlyal sem tehette meg, aki kihallgatásra jelentkezett. Mégis azt mondja az Úr, hogy ha eme szent pillanatban az jut eszébe, hogy megbántotta egyik embertársát, és ezért nem kért még bocsánatát, hagyja ott az Isten oltára előtt az ajándékot, emberileg kockáztassa meg azt, hogy most meg a végtelen Istent bántja meg az ajándék átnyújtásának elhalasztásával, és menjen előbb bocsánatot kérni a megbántott embertárshoz. Isten ezért nemcsak, hogy nem haragszik, hanem ezt követeli meg, mert a szeretet a legfontosabb az Ő szemében. Legyünk okosak lelki ügyeinket idejekorán rendezzük, sőt ha lehet, ne legyen ilyesmire szükségünk. Soha ne bántsunk meg senkit! Undok és nagyképű viselkedés, ha valaki ellenségét színpadi pózokkal, hazudozva gyalázza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése