Nagyböjt 1 hete szerda
Jón 3, 1-10; Lk 11,29-32
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét”
Az erkölcstan kifejezései nagyon fontos fogalmak. Nem emberek döntik el, hogy mi az erkölcsös, mi nem. Sokan beszélnek, értelmetlenül össze-vissza. Erkölcsnek nevezzük az Isten akaratához való viszonyulást. Erkölcsös az a személy, aki értelmével megérti, egy-egy parancsával mit akar előírni nekünk Isten, akaratával, pedig igyekszik a lehető legjobban megvalósítani. Jó erkölcsű, egyszerűen: erkölcsös az, aki rendszeresen elfogadja és megtartja Isten parancsait, ebben a szellemben éli életét. Rossz erkölcsű, vagyis erkölcstelen, aki nem is akar Istenhez igazodni életében, hanem másokat, Isten ellenségeit tartja igazodási pontnak. Jó a cselekedet, ha megfelel az Isten által kitűzött célnak, rossz a cselekedet, ha nem annak felel meg, és gonosz a tett, vagy maga a cselekvő személy, ha tudatosan és rendszeresen rombolja az igazságot és a szeretetet. Jézus gonosznak minősíti kora nemzedékét. A zsidóság kapott már az Ószövetségben is hasonló elmarasztalást. Amikor a katolikus Egyház naponta elimádkoztatja papjaival és szerzeteseivel kötelezően, a jámbor híveknek, pedig ajánlja, hogy csatlakozzanak papjaikhoz, akkor többek közt ezt a kemény ítéletet is hangsúlyozni kívánja a negyven éves sivatagi vándorlás tanulságaként: „Ma, ha szavát meghalljátok, ne keményítsétek meg szíveteket. Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba”. (Zsolt 95, 8-11) Miért mondja Jézus gonosznak a maga korabelieket? Azért, mert a régi, sivatagi vándorlásban egy kiváló ember, de csak ember, Isten prófétája, Mózes közölte népével azokat az elveket, amelyeket nekik el kellett volna fogadniuk és valóra váltaniuk. A Zsidókhoz írt levél pedig ezt hangsúlyozza: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig a Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette, s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével,miután a bűnöktől megtisztulástszerzetta Fölség jobbján ül a magasságban”(Zsid 1,1-3)Jézus ezt a hatalmat, méltóságot rendkívüli csodákkal kísért beszédeiben megmutatta nagyon sokszor kortársainak. Ezért lett bánatos és ítélt keményen kortársai felett, és tagadta meg tőlük az újabb jelet. Egyébként is, kikezdték volna az új jelet is, ha megkapták volna. Jézus nem játszótársuk, hanem megváltó Istenük. Utal Jónás prófétára, aki elzárta szívét Ninive megmentésétől, de javított engedetlenségén, és elment Ninive pusztulását hirdetni. Isten ekkor nem akadályozta tovább a viharral ezt a szolgálatot, hanem rendkívüli módon, cethal gyomrában utaztatta vissza szökése pontjára, ahonnan elindulhatott Ninivébe. Jézus, pedig ezt a sokat firtatott cethal esetet nevezi a zsidók számára adható utolsó jelnek: nézzék majd meg a harmadnapi feltámadását, és akkor legalább higgyenek.
Jón 3, 1-10; Lk 11,29-32
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét”
Az erkölcstan kifejezései nagyon fontos fogalmak. Nem emberek döntik el, hogy mi az erkölcsös, mi nem. Sokan beszélnek, értelmetlenül össze-vissza. Erkölcsnek nevezzük az Isten akaratához való viszonyulást. Erkölcsös az a személy, aki értelmével megérti, egy-egy parancsával mit akar előírni nekünk Isten, akaratával, pedig igyekszik a lehető legjobban megvalósítani. Jó erkölcsű, egyszerűen: erkölcsös az, aki rendszeresen elfogadja és megtartja Isten parancsait, ebben a szellemben éli életét. Rossz erkölcsű, vagyis erkölcstelen, aki nem is akar Istenhez igazodni életében, hanem másokat, Isten ellenségeit tartja igazodási pontnak. Jó a cselekedet, ha megfelel az Isten által kitűzött célnak, rossz a cselekedet, ha nem annak felel meg, és gonosz a tett, vagy maga a cselekvő személy, ha tudatosan és rendszeresen rombolja az igazságot és a szeretetet. Jézus gonosznak minősíti kora nemzedékét. A zsidóság kapott már az Ószövetségben is hasonló elmarasztalást. Amikor a katolikus Egyház naponta elimádkoztatja papjaival és szerzeteseivel kötelezően, a jámbor híveknek, pedig ajánlja, hogy csatlakozzanak papjaikhoz, akkor többek közt ezt a kemény ítéletet is hangsúlyozni kívánja a negyven éves sivatagi vándorlás tanulságaként: „Ma, ha szavát meghalljátok, ne keményítsétek meg szíveteket. Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták tetteimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba”. (Zsolt 95, 8-11) Miért mondja Jézus gonosznak a maga korabelieket? Azért, mert a régi, sivatagi vándorlásban egy kiváló ember, de csak ember, Isten prófétája, Mózes közölte népével azokat az elveket, amelyeket nekik el kellett volna fogadniuk és valóra váltaniuk. A Zsidókhoz írt levél pedig ezt hangsúlyozza: „Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig a Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette, s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével,miután a bűnöktől megtisztulástszerzetta Fölség jobbján ül a magasságban”(Zsid 1,1-3)Jézus ezt a hatalmat, méltóságot rendkívüli csodákkal kísért beszédeiben megmutatta nagyon sokszor kortársainak. Ezért lett bánatos és ítélt keményen kortársai felett, és tagadta meg tőlük az újabb jelet. Egyébként is, kikezdték volna az új jelet is, ha megkapták volna. Jézus nem játszótársuk, hanem megváltó Istenük. Utal Jónás prófétára, aki elzárta szívét Ninive megmentésétől, de javított engedetlenségén, és elment Ninive pusztulását hirdetni. Isten ekkor nem akadályozta tovább a viharral ezt a szolgálatot, hanem rendkívüli módon, cethal gyomrában utaztatta vissza szökése pontjára, ahonnan elindulhatott Ninivébe. Jézus, pedig ezt a sokat firtatott cethal esetet nevezi a zsidók számára adható utolsó jelnek: nézzék majd meg a harmadnapi feltámadását, és akkor legalább higgyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése