Át kell alakítanunk gondolkodásunkat Szent István
királyunk példájára
harmadik rész
Szent István király országot alapít, mégpedig keresztény országot
Géza fejedelem, Szent István király édesapja is belátta, hogy a régi beidegződés nem maradhat tovább a magyarság életének alapja. A régi életmód: vándorélet, halász, vadász, állattenyésztő világ, az óriási ázsiai sztyeppék világa, a Szentírásból is ismert valóság. Hatalmas rétek egy nép vagy család birtokában. Amit családon belül nem tudtak hasznosítani, azt bérbe adták. Így élt Ábrahám és összes rokona. Ábrahámnak a megtérése után az Úr saját földet ígért. Ábrahám kikönyörögte Istentől a biztos birtoklást jelentő ígéretet: földtulajdont és fiúgyermeket (Ter 15,1-21: tied lesz utódaidban Kánaán földje) Vannak nyomok, amelyek arra utalnak, hogy őseink is ezen a vidéken éltek Ábrahám idejében. Ennek a vándoréletnek ideje végkép lejárt, amikor a Gondviselés a Kárpát-medencébe vezette rokonságunk hét törzsét. Szomszédaink jól szervezett országok voltak. Minden bizonnyal tartalékföldnek nézték ezt a gyönyörű földet a szomszédok, mert a XX. században le is harapták ősi földünk 2/3-át. Szent István nagyon jól látta ezt, de bízott a Mennyei Királynőben, és megértette, hogy nekünk is erős országot kell létrehoznunk. Ennek első lépése volt a törzsek egy nemzetté alakítása és letelepítése. A sátortáborok helyett házak emelkedtek az alkalmas terepeken. Városok és falvak épültek. Megyéket, közigazgatási rendszert hozott létre. Fenntartotta a harcosok csoportját, mind a nyugatról, mind a keletről jövő támadásokkal szemben készen kellett lenni a védekezésre. Nemcsak magunkat, hanem az egész európai kereszténységet védenünk kellett, mert akkor Európa minősült Jézus Krisztus titokzatos testének. A kereszténység itt élt szervezetten. Mária országa Jézus Egyházának védőbástyája lett, amíg Európa egységesen keresztény volt. Ez a korszak, ez a védelem a XX. századig tartott, tehát ezer évig. Hősiesen eleget tettünk vállalt küldetésünknek. Mi, akik Európában majdnem utoljára lettünk keresztény néppé, majdnem egyedül maradtunk keresztények. XII. Piusz pápa (1939-1958) kénytelen volt kimondani: „Európa missziós területté vált”.a magyar állam sokáig volt erős, mert erősek voltak az alapok: a nemzet és a kereszténység. A nemzet erősödött létszámban is. A természetes fejélődés mellett Szent István szívesen befogadott idegeneket. Különösen sokat köszönhetünk a szerzetesrendek betelepülésének. Az első évtizedekben a bencések, majd később az újonnan alapított rendek is letelepedtek hazánkba. Szellemi kultúrájuk, bővítette a mi ősi kultúránkat. Tanították a plébániai iskolákban az írást-olvasást, a számtan alapjait. A kolostori iskolákban középiskolás módszerekkel a szakosítás is elérhető volt. A szerzetesektől tanulták gazdáink a földművelést és az ipart. A vallási oktatásban óriási előnyt jelentett ősi egyistenhitünk. A mi népünk sohasem volt bálványimádó. A szellemi létű egy igaz Istent imádta népünk. Viszont fontos volt a megváltás hite. Az egy Istenben meg kellett ismerkedni a Szentháromsággal, a megváltással, a Jézus alapította hét szentséggel. Templomokat mindenütt építettek, a papok miséztek, hit oktattak. Néhány évtized alatt keresztény lett a népünk. A vallási törvények ismertek lettek, megszentelték a család életét, a közéletet. Berzsenyi később írt verse csak rögzítette a szentistváni alapokat: „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, Mely, ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed”. Természetes volt, hogy az ősi magyar törvények is mind érvényesek maradtak. Hazánk Magyarország az óta is.
harmadik rész
Szent István király országot alapít, mégpedig keresztény országot
Géza fejedelem, Szent István király édesapja is belátta, hogy a régi beidegződés nem maradhat tovább a magyarság életének alapja. A régi életmód: vándorélet, halász, vadász, állattenyésztő világ, az óriási ázsiai sztyeppék világa, a Szentírásból is ismert valóság. Hatalmas rétek egy nép vagy család birtokában. Amit családon belül nem tudtak hasznosítani, azt bérbe adták. Így élt Ábrahám és összes rokona. Ábrahámnak a megtérése után az Úr saját földet ígért. Ábrahám kikönyörögte Istentől a biztos birtoklást jelentő ígéretet: földtulajdont és fiúgyermeket (Ter 15,1-21: tied lesz utódaidban Kánaán földje) Vannak nyomok, amelyek arra utalnak, hogy őseink is ezen a vidéken éltek Ábrahám idejében. Ennek a vándoréletnek ideje végkép lejárt, amikor a Gondviselés a Kárpát-medencébe vezette rokonságunk hét törzsét. Szomszédaink jól szervezett országok voltak. Minden bizonnyal tartalékföldnek nézték ezt a gyönyörű földet a szomszédok, mert a XX. században le is harapták ősi földünk 2/3-át. Szent István nagyon jól látta ezt, de bízott a Mennyei Királynőben, és megértette, hogy nekünk is erős országot kell létrehoznunk. Ennek első lépése volt a törzsek egy nemzetté alakítása és letelepítése. A sátortáborok helyett házak emelkedtek az alkalmas terepeken. Városok és falvak épültek. Megyéket, közigazgatási rendszert hozott létre. Fenntartotta a harcosok csoportját, mind a nyugatról, mind a keletről jövő támadásokkal szemben készen kellett lenni a védekezésre. Nemcsak magunkat, hanem az egész európai kereszténységet védenünk kellett, mert akkor Európa minősült Jézus Krisztus titokzatos testének. A kereszténység itt élt szervezetten. Mária országa Jézus Egyházának védőbástyája lett, amíg Európa egységesen keresztény volt. Ez a korszak, ez a védelem a XX. századig tartott, tehát ezer évig. Hősiesen eleget tettünk vállalt küldetésünknek. Mi, akik Európában majdnem utoljára lettünk keresztény néppé, majdnem egyedül maradtunk keresztények. XII. Piusz pápa (1939-1958) kénytelen volt kimondani: „Európa missziós területté vált”.a magyar állam sokáig volt erős, mert erősek voltak az alapok: a nemzet és a kereszténység. A nemzet erősödött létszámban is. A természetes fejélődés mellett Szent István szívesen befogadott idegeneket. Különösen sokat köszönhetünk a szerzetesrendek betelepülésének. Az első évtizedekben a bencések, majd később az újonnan alapított rendek is letelepedtek hazánkba. Szellemi kultúrájuk, bővítette a mi ősi kultúránkat. Tanították a plébániai iskolákban az írást-olvasást, a számtan alapjait. A kolostori iskolákban középiskolás módszerekkel a szakosítás is elérhető volt. A szerzetesektől tanulták gazdáink a földművelést és az ipart. A vallási oktatásban óriási előnyt jelentett ősi egyistenhitünk. A mi népünk sohasem volt bálványimádó. A szellemi létű egy igaz Istent imádta népünk. Viszont fontos volt a megváltás hite. Az egy Istenben meg kellett ismerkedni a Szentháromsággal, a megváltással, a Jézus alapította hét szentséggel. Templomokat mindenütt építettek, a papok miséztek, hit oktattak. Néhány évtized alatt keresztény lett a népünk. A vallási törvények ismertek lettek, megszentelték a család életét, a közéletet. Berzsenyi később írt verse csak rögzítette a szentistváni alapokat: „Mert minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, Mely, ha megvész, Róma ledől s rabigába görbed”. Természetes volt, hogy az ősi magyar törvények is mind érvényesek maradtak. Hazánk Magyarország az óta is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése