Nagyböjt 1. Vasárnapja
Ter 2,7-9.3,1-7a. Róm 5,12-19; Mt 4,1-11
Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok!”
„Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét”(7) Az Úristen kertet telepített az Édenben (jelentése: sivatag) Keleten, és oda helyezte az embert. Az ember tehát Istentől életet kapott, gyönyörűen felvirágzott földet, óriási gyümölcsöskerttel. Pazar életteret. Ráadásul istengyermeki életet, fájdalomtól és haláltól mentes jövőt és az örök boldogság ígéretét. No meg egy tilalmat, hogy valamivel bizonyítani tudja a köteles gyermeki engedelmességet. Aztán jött az ördög, aki semmit sem adott nekik, de a megtapasztalt isteni jósággal szemben bizalmatlanságot ébresztett, s a rengeteg tényleges jóra bőkezűen ráígért: „ha esztek a tiltott fáról, istenek lesztek.”(3,5) A tiltott gyümölcs pedig igen szép és kívánatos lett azonmód. Éva nem egyedül vétkezett, magával rántotta férjét is a bűnbe. Mondjuk azzal vigasztalhatjuk, hogy, ugyan ne pironkodj ősanyánk, utódaid nagy része cseppet sem okosabb? Elvetik Istent, akitől ma is mindent kapnak, és hisznek a kísértőnek, aki semmi jót nem fog adni nekik, hiszen ezerszer bebizonyította és állandóan bizonyítja. Mégis mindig újra és újra hisznek neki. Mindig kell hinni a kísértőnek? Nem mondhatjuk neki, hogy eddig és ne tovább? Menj a pokolba csábításaiddal, hazugságaiddal együtt, vidd a gyűlöletedet oda, mi szeretni akarjuk Jézust és testvéreinket.
Ter 2,7-9.3,1-7a. Róm 5,12-19; Mt 4,1-11
Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok!”
„Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét”(7) Az Úristen kertet telepített az Édenben (jelentése: sivatag) Keleten, és oda helyezte az embert. Az ember tehát Istentől életet kapott, gyönyörűen felvirágzott földet, óriási gyümölcsöskerttel. Pazar életteret. Ráadásul istengyermeki életet, fájdalomtól és haláltól mentes jövőt és az örök boldogság ígéretét. No meg egy tilalmat, hogy valamivel bizonyítani tudja a köteles gyermeki engedelmességet. Aztán jött az ördög, aki semmit sem adott nekik, de a megtapasztalt isteni jósággal szemben bizalmatlanságot ébresztett, s a rengeteg tényleges jóra bőkezűen ráígért: „ha esztek a tiltott fáról, istenek lesztek.”(3,5) A tiltott gyümölcs pedig igen szép és kívánatos lett azonmód. Éva nem egyedül vétkezett, magával rántotta férjét is a bűnbe. Mondjuk azzal vigasztalhatjuk, hogy, ugyan ne pironkodj ősanyánk, utódaid nagy része cseppet sem okosabb? Elvetik Istent, akitől ma is mindent kapnak, és hisznek a kísértőnek, aki semmi jót nem fog adni nekik, hiszen ezerszer bebizonyította és állandóan bizonyítja. Mégis mindig újra és újra hisznek neki. Mindig kell hinni a kísértőnek? Nem mondhatjuk neki, hogy eddig és ne tovább? Menj a pokolba csábításaiddal, hazugságaiddal együtt, vidd a gyűlöletedet oda, mi szeretni akarjuk Jézust és testvéreinket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése