8. nap „Sokan hittek benne az asszony szava miatt”

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA
8. nap „Sokan hittek benne az asszony szava miatt” 

 
Sokan hittek benne az asszony szava miatt Jn 4,39
Kiv 3,13–15 Mózes az égő csipkebokornál
Zsolt 30 Az Úr életben tart minket
Róm 10,14–17 „Milyen kedves azoknak a jövetele,akik az evangéliumot hírdetik!”
Jn 4,27–30.39–40 Sokan hittek benne az asszony szava miatt

Közös imahét a keresztény egyházak tökéletes közösségéért
Sokan hittek benne az asszony szava miatt” (Jn 4,39)

 
A városból visszatért tanítványokat meglepte, hogy Mesterük egy asszonnyal beszélget. Szóvá ugyan nem tették, de mindegyiket furcsán érintett ez a tény. Az asszony korsóját ott hagyva, visszatért a városba. Egészen biztosan jó indulattal hagyta ott a korsót, hiszen amikor oda érkezett a kúthoz, Jézus azonnal, köszöntés nélkül, így szólt hozzá: „Adj innom” Most viszont oda érkezett tizenkét férfi, akik szintén nem köszöntötték, mert az asszonyokat az azonos műveltségűek elvből nem köszöntötték. Az asszony tehát ezt nem vette sértésnek, de volt annyira figyelmes, hogy ezt a férficsapatot nem fosztotta meg a lehetőségtől, hogy oltsák kínzó szomjúságukat. Az asszony sietett a városba. Lehet, hogy félt attól, hogy Jézus és tanítványai gyorsan szomjukat oltva tovább mennek, hogy átérjenek Galileába. Az asszonynak sürgős volt, hogy Jézust bemutassa társainak. Az nem zavarta, hogy Jézus egyetlen gondolattal rájött arra, hogy neki elég hányatott élete volt és nem válogathatta meg az öt férjet, a hatodikat pedig csak Jézus vette észre, hogy vele valami miatt már házasságot sem kötött. Ez csak azért volt fontos neki, mert ez az idegen, a zsidó, honnan tudhatta, hogy neki már öt férje volt? Ilyet csak a régi próféták tudtak, akiket a bennük működő Lélek szokott tájékoztatni. Neki fontos volt, hogy társait idejében oda vigye ehhez a prófétához, vagy esetleg magához a Messiáshoz, akit mindenki nagyon várt. A tanítványok ennivalóval kínálták Mesterüket: „Mester, egyél! De ő azt felelte: Van eledelem, csak nem tudtok róla. A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: Csak nem hozott neki valaki enni? Jézus erre megmagyarázta: Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. Vagy nem így beszéltek: Még négy hónap, és itt az aratás?  Nos, azt mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket és nézzétek meg a szántóföldeket, már megértek az aratásra. Az arató már most megkapja bérét, termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat. Mert igaza van a szólás-mondásnak: Más vet, és más arat. Nos, azért küldtelek benneteket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, s ti az ő munkájukba álltatok bele” (Jn 4,31-38) „Abból a városból sokan hittek benne a szamáriaiak közül az asszony szavára, aki tanúsította: Mindent elsorolt, amit csak tettem. Amikor a szamáriaiak odaértek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. S az ő szavát hallva még többen hittek benne. Meg is mondták az asszonynak: Most már nem a te szavaidra hiszünk, mert magunk is hallottuk, és most már tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője” (39-42) A mai nappal befejeződik egy remélhetőleg eredményes beszélgetés, az ökumenikus imahét. Egy olyan beszélgetés, amely az 1053-as tárgyalást, a nagy szakítást az objektív hit és az egyetértő szeretet szavával pecsételhet meg, amit Athenagoras konstantinápolyi pátriárka így fogalmazott meg Jeruzsálemben 1964.január 6-án VI. Pál pápával egy igazi és testvéri békecsók után: „Alig várom a napot, amikor egy oltárnál misézünk VI. Pállal, és ő önti a misekehelybe a bort, és én csöppentem hozzá a vizet.” Jézus Krisztus pedig a közeli Fülöp Cezáreájának vidékéről jól hallhatóan újra mondja: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18)