A SZENVEDÉS 5.

A SZENVEDÉS

 
Miként vesz részt Jézus az emberek szenvedéseiben?

„Őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebei által gyógyultunk meg”- írta a próféta (Iz 53,5) Jézus nemcsak hatalmas Megváltónk volt, de érző szívvel figyelte szenvedéseinket is:„Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok”. (Mt 9,36) Tudta, hogy segítőkészségét igénylik: „Mikor kiszállt a (bárkából), meglátta a hatalmas tömeget. Megkönyörült rajtuk, és meggyógyította a köztük lévő betegeket”. (Mt 14,14) Lelkes hallgatóinak nemcsak az örök igazságot hirdette három napon át, hanem gondosan figyelte, miként állnak az élelmiszerek dolgában. Mert kenyérrel is él az ember. „Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velünk vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton”. (Mt 15,32) Sokak szemében botránynak számított, hogy barátját, Lázárt, nem látogatta meg betegágyában,és nem gyógyította meg, mint annyi más beteget. Tűrte talán akarta is, hogy ezt mindkét húga szemre hányja neki (Jn 11,21.32), és ezt hallják tanítványai és idegenek is. Jézus némán könnyezett. „Erre a zsidók megjegyezték: Íme, mennyire szerette őt! De voltak köztük akik így szóltak: Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?” (Jn 11,36) Jézus magát a szenvedést győzte le. Keresztelő János tanítványait küldte Jézushoz, hogy érdeklődjék meg, vajon Ő a Messiás vagy más valakire kell-e várnunk? Jézus tényeket sorol fel bizonyítékul: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot”: (Mt 11,4-5) Ezek a jelek előre mutatják, hogyan győz majd Jézus a bajok felett mindörökre. A bajok oka a sátán. Jézus  természetesen  Ura az ördögnek is, sorozatosan kiűzi  a megszállt emberekből. De fölényes hatalmát azzal is megmutatja, hogy az ördögűző hatalmat átruházza tanítványaira is: „Amikor a hetvenkettő visszatért (hithirdető körútjáról), örömmel mondták: Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben. Ő azt felelte nekik: Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy fog ártani nektek”. (Lk 10,17-19) Beteljesült Izajás próféta jövendölése: „Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta”.(Mt 8,17) Ezt a gyógyító hatalmat nemcsak Jézus életében élvezték a tanítványok, hanem átszállt az Egyházra, rendszeresen éltek vele. Jézus boldognak mondja a szenvedőket. Bár Jézus nem szüntette meg a földi bajokat és a halált sem, de maga feltámadt halottaiból, és a Jelenések könyvében végső győzelméről is hírt adott: „A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették:.ez a második halál”. (20,14) Elutasította a bűn és a baleset közötti feltétlen kapcsolatot, amikor két halálos szerencsétlenség történt az országban (vö. Lk 13,1-5), vagy védte a vakon született erkölcsi ártatlanságát (vö. Jn 9,1-3), mégis következtetni enged arra, hogy az ősbűn miatt vannak a bajok. Hirdeti, hogy az Ő boldogság-listája más, mint a földiesen gondolkodó embereké.(vö. Mt 5,3-12) A könnyeket sem törölte le minden arcról, de a vigasztalást megígéri: „A királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vízének forrásához vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet”. (Jel 7,17) Ezt meg is ismétli: „Isten letöröl majd szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak”. (Jel 21,4) Mindez arra mutat, hogy a szenvedés végső soron Isten dicsőségét és Isten fiainak dicsőségét szolgálja: „Ez a betegség nem válik halálra, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia” (Jn 11,4)