Évközi 3. vasárnap

Évközi 3. vasárnap  
Jón 3,1-5.10;1Kor 7,19-31;Mk 1,14-20
„Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz”

Amikor Isten első ízben szólt Jónáshoz, ezt mondta neki: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagyvárosba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém” Jón 1,1) Jónás nem mondott ellen az Úrnak, de azért kelt föl, hogy észak helyett nyugatra meneküljön. Mert miért is avatkozna bele ő, a hithű zsidó, a pogány Ninive ügyébe. Nem jutott eszébe, hogy régebben Isten Ábrahámnak felfedte Szodoma és Gomorra égig érő gonoszságát, és ő ott azonnal könyörögni kezdett. Miért könyörgött? Merészen alkudozott az Úrral, hogy az igazak kedvéért bocsásson meg a gonoszoknak is. Ötvenről lealkudta az igazak mentő-számát tízre. Nem rajta múlt, hogy mindössze négyen voltak az ártatlanok, és el kellett pusztulnia a két nagyvárosnak. Jónás tehát nyugatra menekült a feladat elől. Isten azonban kemény kézzel visszahozta csökönyös prófétáját, és újra, másodszor is szólt hozzá: „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagyvárosba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” (Jón 3,2) Isten nem ember-módra gondolkodik, hiszen minden ember az Ő teremtménye, meg akarja menteni a pusztulástól. Ahhoz viszont a város lakóinak meg kell térniük, hogy bűneik bocsánatot nyerjenek. Isten ehhez mindig követeket választ és küld a helyszínre, hogy tudtára adja a bűnösöknek: következik a büntetés, ha nem tartanak bűnbánatot. Jónás zsidó, tehát Isten ószövetségi népéhez tartozik. Ennek a népnek ősapja Ábrahám, akinek magyarázni sem kellett, hogy miért pont neki fedi fel Isten a büntetés tervét. Jónás már többet tud Isten jóságáról, azt is tudja, hogy a zsidóság szüli majd meg a Megváltót, aki elveszi a világ bűneit. Neki mégis dupla parancsra van szüksége, hogy végre elkezdődjék a mentő akció. Pedig itt egy óriási városról van szó és annak rengeteg lakójáról.„Ninive nagyváros volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. Jónás bement a városba, megtett egy napi utat, és hirdetni kezdte: Még negyven nap, és elpusztul Ninive. Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsinyek zsákruhát öltöttek. Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjukról, megkímélte őket a büntetéstől, amellyel fenyegette őket”. (3-5.10) Most a globális világ, tehát az egész emberiség van nagy bajban. Elhagyták őseik hitét még a keresztények is. XII. Pius pápa ötven éve figyelmeztette a kereszténység egykori központját, Európát, hogy gonosz útra tévedt, pogánnyá lett újra. Nem nyugodtak az egymás ellen harcoló, de egyformán isten nélküli csoportok, amíg hazánkat is tévútra vitték. A hitéből kiforgatott emberek anyagi és szellemi romlásban szenvednek. Úgy tűnik, hogy gonosz erők játékszere lettünk a kereszténység védőbástyája önmagát sem tudja már megmenteni. Csak Isten és a Magyarok Nagyasszonya lehet a menedékünk. Ki mondja ki ezt az igazságot? Elsősorban nekünk, papoknak kell megtennünk, hiszen már nem próféták által szól az Úr, hanem Fia, Jézus Krisztus (Zsid 1,1-2) és papjai által közli beszédeit. A nagy romlásból csak általuk menekülhetünk meg. Imádkozzunk; hogy mennyei Atyánk adja vissza nemzedékünk istenhitét, Nagyasszonyunk ősi tiszteletét, és azt a nagy kegyelmet, hogy végre tudjunk együtt gondolkodni, határozni, cselekedni.