A SZENVEDÉS 7.

A SZENVEDÉS
Halál és feltámadás

Kimondani könnyű: mindenkinek meg kell halnia. Ezt hagyjuk utoljára! Az ősszülőknek sem okozott igazán fejtörést, mit is jelent Isten közlésében a halál: „Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”. (Ter 2, 16-17) Éva előbb élvezhette a fia születésének anyai örömeit, majd meg kellett tapasztalnia felnőtt elsőszülöttének gonoszságát, amikor szelíd lelkű öccsét, Ábelt irigységből megölte: egy csupa jóság, csupa élet vérbe fagyva, üres és merev tekintettel. Íme, a tiltott gyümölcs élvezetének következménye! A bölcsességi irodalomban így kerül szóba a halál: „Semmit sem használ a gazdagság a harag gonoszt, pedig gonoszsága elejti”. (Péld 11, 4-5)  Ámosz próféta a halált úgy érzékelteti, mint áthatolhatatlan sötétséget: „Sötétség az, nem világosság, olyan, mint amikor az ember az oroszlán elől menekül, és medve jön vele szembe; vagy mint amikor bemegy a házba és kezével a falnak, támaszkodik, és megharapja a kígyó”. (Ám 5, 18-19) De az ószövetségiek még ennél is botrányosabbnak érzik, hogy a rendes emberek gyakran korábban halnak meg, mint a gonoszok. „Hívságos napjaim folyamán ezeket is láttam: Van igaz ember, aki igaz volta mellett is tönkremegy, és a van bűnös, aki gonoszsága mellett is sokáig él”. (Préd 7, 15) Hasonlóan búsong Jeremiás is ezen a visszásságon: „Igaz vagy, Uram, ha vitatkozom is veled; mégis hadd folytassak pert veled! Miért sikeres az istentelenek útja? Nyugodtan élnek mind a hűtlenül elpártolók. Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak, közel vagy a szájukhoz, de távol a veséjüktől”. (Jer, 12, 1-2) Habakuk próféta valóságos kudarcnak éli meg a jó és rossz harcát. Akár a mai állapotokról is mintázhatta volna: „Meddig kiáltok még, Uram, és nem hallgatsz meg engem? Kiáltozok hozzád: Erőszak! És te nem szabadítasz meg engem? Miért engedsz látnom gonoszságot és nyomorúságot, miért kell fosztogatást és elnyomást látnom magam előtt? Folyik a per, és egyre nagyobb a civakodás. Ezért sértik meg a törvényt, és nem ér célhoz a jog, hiszen a gonosz az igaz fölé kerekedik, és így hamis ítélet származik”. (Hab 11, 2-4) Mint már az előzményekben is szóltunk róla, nehéz dilemma az Ószövetség tagjai számára: semmiféle okkal nem magyarázható ez a rengeteg baj, ha elégséges indokot keresünk. Isten is mindenképpen benne van okként a szenvedésekben. Hiszen minden létező ok másodlagos Isten mögött, nemcsak a látható világ elemei, de maga a rossz gyökere, maga a sátán is. A zsidó nép sorsáról vitatkozik Istennel a zsoltáros: „De most elvetettél, és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregünkkel, ó Isten. Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket. Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között. Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével. Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak. Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól. Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak. Ébredj föl, miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végleg! Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!” (Zsolt 44, 10-14. 18-19. 23-24. 26) Annak ellenére, hogy sok szenvedés érte a zsidó népet, mindig megőrizte reményét Urában. Hű tanúja ennek az optimizmusnak Jób könyve. Isten engedi ellene a sátán legaljasabb támadásait. A szó legszorosabb értelmében elvesztette előbb minden vagyonát, tíz gyermekét, majd testi egészségét tette tönkre a sátán alattomos és fájdalmas betegséggel. A keleti nagyúr a szemétdombon él. Ellene fordulnak barátai. Vitába keveredik velük. Isten is megrója. Mégis ő kerül ki felmagasztalva a próbatételből: többet kap vissza anyagiakból, mint amit előzőleg birtokolt. Gyermekei születnek: hét fia, három lánya, negyedízig meglátja unokáit.