Mennyei Atya Litánia 7.

Atyánk, Te a végtelen jóság, irgalmazz nekünk!

 
Bölcseleti meghatározás szerint jó az, ami megfelel a céljának. Isten léte minden más lét forrása, tőle várhatunk minden jót, ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy Isten maga a jóság. Már említettük, hogy igaza van a Bibliának, amikor a teremtéssel és a dolgok kialakításával kapcsolatban minden új forma megjelenésekor leszögezi a tényt: „És látta Isten, hogy jó”. (Ter 1,12) Az ókor súlyos tévedései között szerepel az anyagvilág létrehozásának megítélése. Az anyagot mindenestül rossznak, bűnösnek nyilvánították. A perzsák duális istenfogalma szerint két Isten van: a jó Isten teremtette a szellemvilágot, a rossz isten pedig az anyagot. A zsidóság, majd a kereszténység ugyan alapvető tanként hirdette, hogy Isten csak egy van, és Ő végtelenül jó, amit tesz, az is csak jó lehet. A ténylegesen létező erkölcsi rosszat, a bűnt terjesztő sátán nem Isten, hanem Istennek egykor ragyogó angyala volt, a főördög neve is erre utal: Lucifer = fényhordozó. Lázadásával követett el Isten ellen bűnt, ezáltal nem felelt meg többé a fogalmának, jó angyalnak nem volt többé nevezhető, rossz angyal lett, Isten szolgájából Isten ellensége. Szellemi ereje mind értelmi mind akarati síkon megmaradt, de nem lett több, nem hogy teremteni nem tudott, nem képes ma sem, de még jót tenni sem. Ennek ellenére egy Manes nevű férfi a perzsa rossz-istent azonosnak mondta a sátánnal, és ez a tévtan évszázadokon át mételyezte az emberi gondolkodást. A XIII. században Dél-Franciaországban, Albi nevű városban népmozgalommá lett. Egyesekben még ma is felötlik ez a fogalom manicheizmus néven. Isten tehát, aki egy, egyetlen jó, csak jó, végtelenül jó, maga a Jóság. Elzüllött, tudásában eltorzult elveket valló világunkban folyamatosan vétkezik az emberiség. A sátán mindent tönkre akar tenni anyagi és szellemi síkon egyaránt. Neki minden mindegy, hogy az igazságtól jobbra vagy balra térnek el az emberek, csak középen ne maradjanak, ahol Isten és az Ő jósága és igazsága sértetlenül megtalálható. Ezért settenkedett Éva, az első asszony mellé a paradicsomkertben, hogy megingassa elméjét a megismert isteni kinyilatkoztatások igazságában, majd lépre csalja akaratát, tehát szembe fordítsa a jó Istennel. Fondorlatosan kezdi: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?”(Ter 3,1) Éva kijavítja a láthatatlan beszélőt. Megmagyarázza, hogy minden fa őket táplálja, csak egyetlen fától tiltotta el őket Isten. A hazugság atyja ebbe kapaszkodik bele: Miért van ez? Éva felfedi az okot: ha eszünk róla, meg kell halnunk. (3) A gúnnyal ölő kísértő ördögi ravaszsággal válaszol: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok a jót és a rosszat”. (4-5) Ez a kifejezés nem egyszerű ismeretet jelentett akkor, hanem azt: amit ti jónak tudtok (=nyilvánítotok), az lesz a jó, amit pedig rossznak mondotok, az rossz lesz. Magyarul: ti lesztek a jó és a rossz mércéje. Ti lesztek az Isten!- Éva ezt elhitte. Eluralkodott eszén a sátáni gőg: isten leszek! Evett a tiltott fáról, mert hitt a senkiházi idegennek, akitől semmi jót nem kapott, és súlyosan megsértette Istent, aki minden javuknak adományozója volt. A sátán receptje azóta is beválik nemcsak Hitlerben és Sztálinban, akik rángatták, utasították alattvalóikat, elhitették velük, hogy amit ők jónak tartanak, az a jó, amiről kijelentik, hogy rossz, az attól valóban rosszá válik. Ma ugyanez a sátáni kísértés működik ugyanezen recept szerint, legfeljebb annyi a változás, hogy most Istennek a létét is tagadják, de így még könnyebb vallani, hogy most a sátán és az ő emberei az isten. Ők mondják meg a teendőket, az a jó.Atyánk, Te a végtelen jóság, ne vesd el elbutított gyermekeidet! Nyisd meg szemüket jó voltodra! Tudjuk, nem érdemeljük, de bizalommal kérjük: Irgalmazz nekünk!