Sirák Fiának Könyve 54.

Az alkalmatlan időben kimondott szó

 
„Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak. A goromba ember csupa üres locsogás, amely ki nem fogy az ostobák szájából. A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene. Van, akit a szegénység megóv a rossztól, s nincs, ami zavarná békés s nyugalmában. Van, akit tönkretesz a szerénykedése, s elpusztul, mivel elrejti az arcát. Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül” (Sir 20,18-23) Acháb, Izrael királya szerette volna megszerezni a palotája mellett lévő szőlőskertet konyhakertnek, de a gazdája, Nabot nem adta át apja örökségét. A király ezért búskomor lett, nem is evett semmit. A felesége, Izebel, kivallatta, mi bántja ennyire és kezébe vette az ügyet. Nabot lakhelyének véneihez írt egy levelet, amelyben megparancsolta nekik, hogy két embert fizessenek le hamis tanúságtételre Nabot ellen. Egyformán hazudják, hogy Nabot szidta az Istent és a királyt. Amikor ez elhangzik, kövezzék meg azonnal Nabotot, és ezt közöljék a királynéval írásban. A királyné a levelet, amit kapott, megmutatta férjének, aki nagy vidáman azonnal ment is birtokba venni a szőlőskertet. Az Úr viszont odarendelte Illés prófétát, aki közölte vele rövid időn belül bekövetkező halálát. (1Kir 21,1-24) Ezért írhatta Sirák fia a fentebbi mondatot: „Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak” Három év múlva Júda királya, Jehosafát hadseregével meglátogatta Achábot. Néhány napos vidámság után Acháb témát váltott szolgáihoz fordulva: „Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből. Majd Jehosafáthoz fordult: Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen? Jehosafát azt felelte Izrael királyának: Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid. (1Kir 22,3-4) Az álpróféták győzelmet jövendölnek. „Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: Kérj előbb útmutatást az Úrtól! Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: Hadba vonuljak-e a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla? Ezt a választ adták: Vonulj fel, az Úr az irály kezébe adja! Jehosafát azonban így szólt: Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk? Van itt egy, válaszolta Izrael királya Jehosafátnak, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimla fia, Michajehu. Jehosafát azonban megjegyezte: Ne beszéljen így a király! Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét, és azt mondta neki: Hozd ide gyorsan Jimla fiát, Michajehut! Míg Izrael királya és Júda királya teljes díszben a trónjukon ültek, Szamária kapuja előtt a szabadban, s próféták előttük, mind prófétai elragadtatásban. Kenaana fia, Cidkija, vasszarvakat csinált magának, és felkiáltott: Ezt mondja az Úr: Ilyenekkel győzöd le Arámot a teles pusztulásig! S a többi próféta is hasonlóképpen jövendölt: Vonulj hadba a gileádi Ramot ellen, győzöl, az Úr a király kezébe adja!’” (5-12) A küldönc, aki elment Michajehuért, ugyanerre biztatta: Kövesd őket! Achab kérdésére előbb így is válaszolt, de amikor a király megpirongatta, így folytatta jövendölését: Láttam, hogy az Úr elé áll egy lélek, és vállalja: Elmegyek és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán (22) Izrael királya álruhába öltözött, úgy indult a harctérre. „De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta szekere hajtójának: Fordulj meg és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem. A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljába folyt. Szamáriában temették el a királyt. Amikor Szamária tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét, és parázna nők mosakodtak benne az Úr szava szerint.(34-38)