„Így
jár az asszony is, aki férjét elhagyja, és idegen embertől állít örököst.
Először, mert Isten törvényét megszegte, másodszor, mert vétett saját férje ellen. Végül: bujálkodott házasságot törve, s idegen férfitől szerzett gyermekeket. A gyülekezet elé vezetik az ilyet, és a gyermekei szenvednek meg érte. Nem fognak gyökeret verni gyermekei, és az ágaikon nem terem majd gyümölcs. Utána átokként marad az emléke, eltörölhetetlen lesz majd a gyalázata. A hátrahagyottak be fogják majd látni, nincs jobb a világon, mint az Úr félelme, s nincs édesebb, mint törvényeinek megtartása”. (Sir 23,22-27)1932.július elsején a Mennyei Atya Eugénia anyának adott nyilatkozatában messze visszatekintett az örökkévalóságba. „Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gondoltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy hasonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetőségükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy megélhetésükhöz szükséges. Végül megteremtettem az embert! Meg voltam elégedve művemmel. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jóságom. Az Ószövetségben prófétákat választottam ki, hogy teremtményeim, az emberek között éljenek; nekik mondtam el óhajaimat, aggodalmaimat és örömeimet, hogy azokat mindenkivel közöljék. Minél inkább növekedett a rossz, jóságom annál inkább arra sürgetett, hogy közöljem magam az igaz lelkekkel, hogy továbbítsák rendelkezéseimet azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorúnak kellett lennem, nem azért, hogy büntessem őket – mert ezzel csak fokoztam volna a rosszat --, hanem azért, hogy visszatartsam őket a bűntől és Atyjuk és Teremtőjük felé irányítsam őket, akik hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szívét, hogy kénytelen voltam csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon: ilyenek voltak a vízözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az embernek ember elleni háborúi” (Az Atya szól gyermekeihez. 23-24) Az ember, tehát a férfi mellé szánt és teremtett nő kapcsolata a legtisztább szeretet állapota volt az ősszülők között. Az emberek teremtése előtt teremtett angyalok egy része a hűség próbáján rosszul vizsgázott. Amikor megismerték a Szentháromság titkát, és értesültek az Atya tervéről, hogy a Második Isteni Személy a történelem folyamán istensége mellé fölveszi az emberi természetet egy kiválasztott Édesanya méhében, és e kettős természetben is imádni kell Isteni Személye miatt, az angyalok egy része rögtön átlátta ennek helyességét, de a másik része nem. Óriási szellemi párbaj következett. Mihály főangyal és csapata harcolt érveivel az Istenember oldalán a másik vezér, a sárkány (Beelzebub) és csapata ellen. „A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is” (Jel 12,7b-9) A harc a világ végéig tartani fog. Jézus és Édesanyja mindkét nemet vezeti, segíti, javítja és győzelemre juttatja. Ne ítéljünk senki fölött. Jézus előbb volt és marad Megváltó, aztán ítélőbíró. Egyedül az Édesanyja maradt töretlen hitű támasza a kereszt alatt. Mi pedig jöjjünk a szentmiseáldozatokra, halljuk meg a miséző pap biztatását: „Imádkozzatok testvérek, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!” Mi pedig bizalommal válaszoljuk: „Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése