Sirák
fia Jézus az előző élménysorozatból tanulhatta meg, hogy ki is Ábrahám, Izsák
és Jákob Istene.
Mózes amíg a fáraó leánya engedélyével édesanyjának közelében élhetett, az akkori bölcs anyák tejével együtt szívhatta magába az igaz Isten jóságát, és megszerethette édesanyja hite által ő maga is: Atyáink Istene Ő, az ég és föld Ura, mi pedig az Ő családja vagyunk. Aztán elválasztották az anyatejtől, amikor betöltötte a harmadik évét. Ezzel az örökbefogadó királylány házába, a királyi palotába költöztették. Fény, pompa, gazdaság várta. De valami nagy csalódást érzett: amikor laza láncon vezetve meglátta az egyiptomiak által főistennek tisztelt fekete szőrű, félelmetes szarvú bikát, és magyarázták neki, hogy ettől ered minden jó, elcsodálkozott. Ő az ég és föld Istenét másként ismerte meg családja révén. Különösképpen akkor ámult el, amikor átélte a fáraó felett aratott isteni győzelmet, majd a Sínai hegyen a negyven napos hatalmas látomást a világ teremtéséről és az ő saját tapasztalatait a negyven éves pusztai vándorlás alatt. Ezt Sirák fia is bőven átelmélkedhette. Ezután jött a nagy ellentét: Milyen az ember kicsisége az Úr Isten nagyságával szemben? „Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy. Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homok szem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten. Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket. Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük. Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját. Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja” (Sir 18,8-14) A helyes adakozást magyarázza ezután: „Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet. Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó. Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál. A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt” (15-18) A javunkat szolgáló bölcs ezután jó tanácsokkal szolgál: „Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel. Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni. Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj. Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti. Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát. A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdaság napjain a bajra s szegénységre. Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt. A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik. Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak. Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csak úgy ontja a találós mondásokat”.(19-29) Önuralom. A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől. Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül. Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társságba. Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres” (30-33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése