A Fülöp-szigeteki fiatalok tanúságtétele – ünnep, tánc és karitatív szolgálat egysége
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében minden este kulturális-vallási programokra kerül sor, amelyek során megmutatkozik az egyháznak egy lelkes, energiáktól áradó arca, ami nagyon sok mindent üzen nekünk. Török Csaba teológus helyszíni tudósítása.
Ezek
egyszerre hordoznak üzenetet, szolgálják a szélesebb körű evangelizációt és
adnak lehetőséget a külföldi küldötteknek, hogy betekintsenek a cebuanók
hagyományaiba, életébe és hitébe. A kongresszus napjainak idejére szabadtéri
színpadot állítottak fel a nemrég átadott Ayala bevásárlóközpont nyitott
átriumában – itt minden este más bemutatót tartanak. A közeg kiváló alkalmat
kínál arra, hogy a lendületes előadások megszólítsák a fiatalokat.
Január
26-án este a San Carlos verbita egyetem diákjai adtak műsort A hit
példázatai címmel (Lányi Béla magyar verbita atya is itt tanít). A
hallgatók kórusa, tánckara, színjátszó köre és önkénteseinek csoportja erre az
estére kiegészült néhány akrobatikus képességű fiatal kaszkadőrrel, valamint az
egyik helyi rádióadó közismert DJ-jével. A cél az volt, hogy Jézus példázatai a
mai, fiatalok által is ismert és megélt valóság nyelvén szólaljanak meg. Minden
egyes blokk elején a zenei aláfestés mellett kivetítették az evangéliumi
szakaszokat. Ezután egy szóló énekes kortárs dalba öntve adta elő az adott
példázat fő gondolatait, miközben a háttérben a táncosok és színjátszók
segítségével kibontakozott a történet.
Az
első szakasz a házasságtörésen ért asszony történetét mondta el. Mindez egy
fiatal lány sorsán keresztül jelent meg előttünk, aki prostituálttá vált.
Amikor végül HIV-fertőzött lett, a többi utcalány és az egykori barátok is
elfordultak tőle – végül egy pap segítségével az egyházban talált elfogadásra
és szeretetre.
Másodszor
az irgalmas szamaritánus példabeszédét aktualizálták a fiatalok: a nyomor és a
kiszolgáltatottság, a szegénység tapasztalata bőven nyújtott tapasztalatot,
anyagot ehhez.
A
harmadik feldolgozott szöveg az elveszett bárányról szólt. Az egyetemisták egy
kortársuk sorsát mesélték el, aki bandába keveredett, szembesült a bűnözés
minden negatív vetületével. Változtatni nem tudott, gyengének érezte magát
ehhez, s állandó nyomás alatt állt. Végül egy bátor döntéssel, gyerekkori
hitébe kapaszkodva, a megverést és szenvedést is vállalva új, megszabadult életbe
kezdett.
Utoljára
a tékozló fiú példázata elevenedett meg: egy lány elhagyta szüleit, szakított
csaladjával, a saját útját kezdte járni. Amikor végül teherbe esett, új
ismerősei és barátja is magára hagyták. Szülei először nem akarták elfogadni őt
és a helyzetet, végül mégis bejárták a kiengesztelődés útját.
Minden
feldolgozást egy rövid hálaadó és dicsőítő ima követett, majd a DJ által
szolgáltatott zenére örömtáncot adtak elő a táncosok, mozdulataikkal fejezve ki
a túláradó ujjongást, a hálaadást.
Az
Ayala bevásárlóközpont eseményei mind világosan rámutatnak a cebui Nemzetközi
Eucharisztikus Kongresszus egyik legfontosabb vonására: ez nem a klerikusok
vagy az idősebb, nosztalgikus rétegek szép köntösökbe öltöztetett találkozója,
egyfajta muzeális értékek előtt tisztelgő zártörű esemény, amely kívül áll a
valóságon. Ez Cebu és a teljes egyház ünnepe. Itt nemcsak illedelmesen részt
vesz a fiatalok néhány kijelölt képviselője, hanem bizonyos értelemben
lendületévé válnak az egész történésnek – így volt ez már a készület idején is,
ahol aktív és jelentős szerepet vállaltak. A több ezer fiatal önkéntes (csak a
San Carlos egyetemről 2 500-an vannak) jelenléte és életereje átragad minden
résztvevőre. Persze nem is lehetne ez másként: Cebu átlag életkora húsz év.
Ahogy Lányi atya fogalmazott: a huszonegy éves egyetemista már a lakosság
idősebbik feléhez tartozik.
A
fiatalos energiák szétáradtak a kongresszusi csarnokban is, ahol a cebui zenei
szolgálat fiataljai többször is sodró erejű dicsőítést tartottak. A
bíborosoktól kezdve egészen a legegyszerűbb hívőkig mindenkit magával ragadott
az ének, az ima dinamikája. A eucharisztikus kongresszusoknak, de egyáltalán az
egyháznak olyan arca ez, amelyet Európában csak ritkán látunk. Cebu ezt üzeni: E
Oriente lux – Keletről támad a fény.
Hogy
ez a lendület nem csak a zenéről, táncról, ruhákról és díszletekről szól, azt
mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezek a fiatalok rengeteg szolgálatot látnak
el: részesei voltak a tájfun és földrengés utáni újjáépítésnek, a nyomornegyedekbeli
szolgálatnak, a szegény iskolákban való oktatásnak s így tovább. Életerejük és
lelkesedésük nem merül ki abban, hogy önmaguknak szerveznek kiscsoportokat,
plébániai vagy egyetemi „közösségeket", programokat. A legelesettebbek
naponta megvalósuló szolgálata teszi hitelessé zenéjüket, táncukat,
vidámságukat – a dicsőítés alatt végig olyan képek, videók futottak a
kivetítőkön, amelyek a cebui fiatalokat külföldről érkezett társaikkal együtt
mutatták ezerféle karitatív szolgálatuk közben.
A Cebuban tartott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik
legfontosabb értéke pontosan ez: van a katolicizmusnak, az egyháznak egy másik
arca, ami nagyon sok mindent tanít és üzen nekünk. Olykor másoktól kell újra
megtanulnunk, mit jelent fiatal és élő hittel katolikusnak, valódi közösségnek
lenni. Az Eucharisztia misztériuma csakis ebben a lelkes és energiáktól áradó
közegben tudja megmutatni valódi mélységét, igazi erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése