A pápa a szeminaristákhoz: Imádság Istennel és találkozás az emberekkel
Ferenc
pápa köszönti a Lombard Szeminárium közösségét - OSS_ROM
Fennállása
ötvenedik évfordulóját ünnepli a neves intézmény, amelyet Boldog VI. Pál áldott
meg 1965. november 11-én a II. Vatikáni Zsinat utáni nyitás szellemében. A
szeminárium létrehozása azt a célt szolgálta, hogy falai között valódi
papképzés folyjon, az egyház jövőjének építése. A római tanulmányok évei alatt
a szeminaristák a belső megtérés révén megalapozhatják papi hivatásukat, amely
a Jézussal való személyes kapcsolatban újul meg.
Borromeo
Szent Károly, a folytonos megtérő
Ferenc
pápa Borromeo Szent Károly példáját állította a Lombard Szeminárium közössége
elé, akinek életét a folytonos megtérés jellemezte, s aki a papi szolgálatot a
véráldozatig menően értelmezte – utalt a pápa kedves francia teológusa, Michel
de Certeau szavaira. Borromeo Szent Károly a trentói zsinat nagy teológusainak
munkáját ültette át a gyakorlatba. Öröksége kötelezi most a Lombard Kollégium
növendékeit, hogy nyomdokaiba lépjenek.
A
normalitás kísértése helyett papi életszentség
A pápa
óva intette a szeminaristákat a normalitás kísértésétől, vagyis attól, hogy
megelégedjenek papi szolgálatukban a normális élettel. Amikor ugyanis egy pap
megelégszik némi figyelmességgel, szolgálatát sikerei alapján ítéli meg és a
neki tetsző dolgokat keresi, akkor langyossá válik, és nem fordul valódi
érdeklődéssel mások felé. A normalitás a papok számára a lelkipásztori
életszentség kell, hogy legyen, életük odaajándékozása. Ha csupán normális
személyek akarnak lenni, akkor középszerű vagy annál is rosszabb papok lesznek
– figyelmeztetett a pápa.
Párbeszéd
Istennel, találkozás az emberekkel
Borromeo
Szent Károly azt akarta, hogy a papok Isten szolgái és az emberek atyjai
legyenek, főként a szegények számára. Az élet igéit viszont csak az hirdetheti,
aki maga is állandó párbeszédben áll Isten Szavával, vagyis a beszélő Istennel.
A szeminárium évei alatt ezt a fajta életpárbeszédet gyakorolják a növendékek.
A különböző tantárgyak megismerése nem öncélú, hanem az imádságban és az
emberekkel való találkozásban kell, hogy konkrét formát öltsön. Nem különálló
egységeket kell elsajátítani, mivel az imádság, a kultúra és a
lelkipásztorkodás ugyanannak az épületnek a tartókövei. Szorosan egymáshoz
tapasztva tartják meg egymást, hogy ezáltal a ma és a holnap papjai lelki
emberek és irgalmas pásztorok legyenek, akiket az Úr szeretete egyesít belül,
és akik képesek széthinteni az evangélium örömét az élet egyszerűségében. Az
evangelizálásnak ma újra az egyszerűség útját kell járnia – állapította meg Ferenc
pápa. Mik ennek az összetevői? Egyszerű élet, minden kettősség és világias
szemlélet nélkül, hozzá az Úrral és a testvérekkel való szeretetközösség;
egyszerű nyelvezet, nem pedig összetett doktrínák magyarázása, vagyis a meghalt
és értünk feltámadt Krisztus hirdetése.
„Gondolok
rátok, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába jövök”
A Szentatya arra is felhívta a papnövendékek figyelmét, hogy az
egyházmegyés papnak folyamatosan párbeszédes kapcsolatban kell lennie
püspökével. Végül pedig örömének adott hangot, miért a római Pápai Lombard
Szeminárium kicsiben tükrözi a világegyház gazdagságát: Olaszországból,
Afrikából, Latin-Amerikából, Ázsiából és különböző európai országokból származó
diákok tanulnak falai között. „Kívánom, hogy sok szép baráti kapcsolatot
építsetek ki egymással, megerősítve a papi testvéri kötelék szálait, tovább
gazdagítva a szemináriumot. Ezentúl, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába
jövök, gondolni fogok erre a találkozásunkra és megemlékezem rólatok a Szűzanya
előtt. De tőletek is ugyanezt kérem! Köszönöm” – búcsúzott Ferenc pápa a
Lombard Kollégium közösségétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése