Az Irgalmasság Szent Éve 61.

Az Irgalmasság Szent Éve - Gyalogösvény

Mindenki tudja, hogy mit jelent ez a szép magyar szó: ösvény.Aki vidéken született, valószínűleg ismeri,de a városlakók nem biztosak benne. Kisdiák koromban a csurgói református Csokonai Vitéz Mihály gimnáziumban tagja voltam az iskola énekkarának. Egyik jeles református püspökük tiszteletére szobrot emelt az iskola. Ebben a kórusnak komoly szerepe volt: énektanárunk írta az iskola hálás köszöntőjét. Az első énekpróbán tősgyökeres falusi fiú lévén kissé meglepődtem a második versszak két első szaván: „Szederindák, Gyalogösvény” Nem kérdeztem, mert szerettem mindent magam kitalálni, hogy mit keres egy református püspöki köszöntőben a Szederindák, Gyalogösvény, és némi fejtörés után a szöveg folytatása megoldotta a dilemámat: Szederindák. Gyalogösvény: Lánglelkedből sugárzó fény”. Az ösvény szó ilyen összetételben addig nem került elém, de megjegyeztem: a nálunk gyalogútnak ismert kifejezés egy szép irodalmi változata. Aki azonban nerm járt réten vagy szántóföldeket keresztül szelő megközelítő úton, amelyen csak kizárólag gyalogolni volt szabad és nem is lehetett másként elképzelni,lelépni a gyalogútról, csak ha szemközt jött egy gyalogos, megértette a gyerek is, hogy ez az útfajta csak körültekintő módon volt igénybe vehető. Viszont igaz, hogy csak egy méter hosszan volt egyenes, mert annyi látnivaló volt lent, fönt, jobbra, balra. Egyenes gyalogútat nem láttam még sehol. Az üdvösség gyalogútját viszont a fontos vendégnek meg kellett egyenesíteni, hogy a fontos tennivalóra szánt drága időt ne kurtítsa meg még egy félrelépés miatt elvesztett időcske sem. A dús oxigén, a szemet öregkorig karbantartó finom színek mind háttérbe szorulnak, ha Jézusról, üdvösségről van szó. „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”