Évközi
3. vasárnap
Neh
8,2-4a. 5b. 8-10;1Kor 12,12-30; Lk 1,1-4. 14-21
korábban Mikeás próféta által közölt a zsidó
néppel: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között, mégis
belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az
ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Szűz Mária, Jézus
édesanyja, Názáretben lakott, ott kereste fel az angyal, ott fogadta el Isten
kitüntető ajánlatát, hogy Őt szemelte ki a Megváltó Édesanyjának. Válaszára:
„íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38)
megtestesült méhében a Szentlélek teremtő erejéből az Isten Fia. Senki nem
tudta ezt, sem a szülei, Joachim és Anna, sem a vőlegénye, József, aki később
angyali felvilágosításból értesült a nagy titokról. Mivel Augustus császár
általános rendelete szerint mentek Betlehembe összeírásra, senkinek nem tűnt
fel, hogy Mária és József elutazott, majd 4-5 év múlva jöttek vissza Názáretbe
fiacskájukkal, aki köztük nőtt fel, később, mint építőiparos ott dolgozott.
Harmincévesen ismét elment a környékről. Nem sokára jöttek a hírek, hogy neves
szónok, rengeteg beteget meggyógyít mindenféle bajból, most pedig itt ül köztük
a zsinagógában. Olvassa Izajás próféta könyvéből a soron következő szakaszt,
amit az imént én is felolvastam. Majd „összetekerve az írást, átadta a
szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte
beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok". (20-21)
Mi volt ez az írás? Nyolcszáz éves előrejelzés, hogy a Messiás működése így
lesz felismerhető: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy
örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a
vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem:
elérkezett az Úr esztendeje" (18-19) Óriási a meglepetés: az eddig
csendben, szegény iparosként dolgozó Jézus Messiásnak nyilvánítja magát.
Állítja, hogy benne beteljesült Izajás, Mikeás és minden próféta messiási jövendölése.
A názáretiek lassan ocsúdtak fel a meglepetésből. Azt gondolnánk, hogy
tapsolni, ujjongani kezdenek, sorban gratulálnak, és örömmel összegezik:
városunkból, de az egész Galileából sem származott soha még próféta sem, és
most íme, itt ül köztünk népünk és az egész világ Megváltója! Ám mégsem ez
történik: „Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában.
Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek oldalára,
amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és
eltávozott." (28-30) Később a jeruzsálemiak befejezték, amit a názáretiek
kezdtek. Megölték, mert Isten Fiának mondta magát (Jn 19,7) Jézus Krisztus
feltámadt, ma is él és uralkodik: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és
mindörökké" (Zsid 13,8) Ma is a szegényeket szereti, pártjukat fogja, az
üldözöttek mellé áll, a betegek sorsát a szívén viseli és az igazságtalanul
elítélteket kiszabadítja. Igaz ezekért sokak előtt ma sem kedves, szívesen
kidobnák a történelemből, nemcsak Názáretből és Jeruzsálemből. Ma sem áll az
istentelen és embertelen gazdagok közé. A Jelenések könyvéből kiáltja ma is:
„Ki innen a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot
szereti és cselekszi" (Jel 22,15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése