BOLDOG GAMBARA PAULA
özvegy, III. r.
(kb. 1450-1505)
Az észak-olaszországi Bresciában született igen előkelő
családból. Már fiatal korában kedvelte a magányt, imát, lelki olvasmányokat.
Szívesen belépett volna valamelyik kolostorba, de szülei odaígérték a fiatal
Costa grófnak. Teljesítette szülei kívánságát, férje pedig Piemont tartományba
vitte fiatal feleségét. (Neve Gambara-Costa változatban is szerepel.) Costa
gróf, akárcsak a korabeli reneszánsz hercegek (Ferrarában az Este hercegek, Firenzében
a Mediciek) kedvelte a pompát, szertelen költekezést, gazdag lakomákat,
szórakozásokat, s feleségét is erre az életmódra akarta rávenni. Hiszen a jó
feleségnek kötelessége mindenben férje kedvében járni! Paula azonban nem volt
erre hajlandó. Lelkiismeretével mindez ellenkezett. Belépett a ferences III.
rendbe, s gyóntatója tanácsára távol tartotta magát a hiúságoktól; a
szegényekkel, betegekkel törődött, még önmagától is képes volt megvonni a
falatot, hogy a beteghez elvigye. A hagyomány az õ életébe is beiktatja a
rózsacsoda legendát. (Ami férje magatartását illeti, nála találó a legenda.)
Egyszer téli napon találkozott egy szegény asszonnyal, akinek nem volt cipője.
Levetette saját lábbelijét s a szegénynek adta. Ez a tette kiváltotta férje féktelen
haragját: feleségét a szolgák előtt megverte, rendszeresen durván bánt vele. A
szolgák pedig ebben is követték urukat. Paula a szentek módján vett elégtételt:
a gúnyolódást nagy türelemmel és szelídséggel viszonozta. Szenvedéseit férje
megtéréséért ajánlotta fel, akinek rendetlen élete sok fájdalmat okozott neki.
Felajánlásának meg is lett az eredménye: férje megtért, s ettől kezdve Paula
végezhette jócselekedeteit minden akadály nélkül; viselhette nyilvánosan is a
ferences III. rendi ruhát: Férje halála után folytatta jótékonykodó és
önmegtagadó életét, mígnem 1505-ben boldog halállal megtért az Úrhoz.
Évszázados tiszteletét XVI. Gergely hagyta jóvá 1840 körül.
„E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne
kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az élő
Istenben, aki bővel megad nekünk mindent megélhetésünkre. Legyenek jótékonyak,
gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak, így biztos
alapot gyűjtenek a jövőre, és elnyerik az igaz életet.” (1 Tim 6, 17-19.)
Imádság:
Istenünk, te Boldog Paulát kitüntetted a világi hiúság
megvetésével, a szegények iránti szeretettel s a béketűrés erényével. Segíts,
hogy mi is irgalmasságot gyakoroljunk, hogy Istennél irgalmasságra leljünk.
Krisztus, a mi Urunk által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése