Az Amerikai Egyesült
Államok püspökei tiltakoznak Trump menekülteket sújtó rendeletei ellen
Az Amerikai Egyesült Államok püspökei közül többen
tiltakoztak Donald Trump elnök menekülteket és bevándorlókat kirekesztő
döntései ellen, közülük kiemeljük Joseph W. Tobin bíboros, newarki érsek és
Blase J. Cupich bíboros, chicagói érsek írásait.
Donald Trump január 25-én, szerdán két
elnöki rendeletet adott ki. Az egyikben a mexikói–amerikai határmenti fal
építéséről rendelkezik [a szövegezés egész pontosan egy „nagy, fizikai
akadályt” rendel el a déli határra]. A második rendelet megvonja a támogatást
az úgynevezett „menedékvárosoktól”, ezzel kényszerítve őket, hogy ne fogadjanak
be illegális bevándorlókat. Továbbá január 27-én, pénteken elnöki
rendelettel, azonnali hatállyal és meghatározatlan időre felfüggesztette
szíriai menekültek befogadását, valamint 120 napra felfüggesztette egyes
muszlim országokból [Irán, Irak, Líbia, Szomália, Szudán és Jemen] érkező
menekültek beutazását az Egyesült Államokba.
* * *
Az elnök intézkedései ellen az Egyesült
Államok több püspöke nyilvános fórumokon is tiltakozott; Blase J. Cupich
bíboros, chicagói érsek közleményét január 29-én tették közzé a Chicagói
Főegyházmegye honlapján. Az érsek írását teljes terjedelmében közreadjuk az
alábbiakban:
Ez a hétvége sötét pillanat az Egyesült Államok
történetében. A rendelet, melynek értelmében országunk lezárja határait azok
előtt a javarészt muszlim menekültek előtt, akik az erőszak, elnyomás és
üldözés miatt hagyták el hazájukat, nem összeegyeztethető a katolikus és az
amerikai értékekkel. Azoknak a végzetes döntéseknek a példáját követjük,
amelyek következtében elutasítottak erőszak elől menekülő embereket, és így
egyes etnikai és vallási csoportok tagjait kiközösítették, kirekesztették. Mi,
katolikusok, jól ismerjük ezeket a történeteket, hiszen – mint olyan sokan
mások – mi is elszenvedtünk hasonló döntéseket.
A most meghozott rendelet radikális és azonnali
tiltást jelent azoknak az embereknek, akik sok szenvedés után menekültek el,
életüket féltve. A rendelkezések mivolta és kivitelezése egyaránt
meggondolatlan, kaotikus, kegyetlen, és nem vesz tudomást azokról a
realitásokról, amelyek az Egyesült Államok hosszútávú biztonságát szolgálják.
Emberek érvényes vízum és más dokumentumok birtokában ottrekedtek a
repülőtereinken, visszatoloncolták őket oda, ahonnan éppen elmenekültek, vagy
már a repülőre sem engedték felszállni őket. Utolsó pillanatban lépett közbe
egy szövetségi bíró, és függesztette fel az igazságtalan és jogtalan
rendeletet.
Azt állítják, ez nem az a bizonyos „muszlimok kitiltása”,
amelyről az elnöki kampány során szó volt – mégis, muszlim többségű országokat
érint. Kivételt tesznek a keresztényekkel és a nem-muszlim kisebbségekkel, de
kirekesztik az életveszély elől menekülő muszlimokat. Ironikus módon, a tiltás
nem vonatkozik arra az országra, ahonnan a szeptember 11-i tragédia
gépeltérítőinek nagy többsége (19-ből 15) származott. De kirekeszti az Irakból
érkezőket, még azokat a polgárokat is, akik a pusztító háborúkban részt vettek,
mégpedig az amerikai haderő oldalán.
Az Egyesült Államok történelme során
számtalanszor befogadta az életveszély elől ide menekülőket, és az itteni
katolikus szervezetek sok, a világ minden tájáról érkező családnak, férfiaknak,
nőknek, gyermekeknek segítettek új otthont találni. Sok esetben a papjaink,
szerzeteseink vagy a hívek támogatták az újonnan érkezőket a beilleszkedés
folyamatában. Éppen azért, mivel évtizedek óta segítjük a menekültek és
migránsok letelepedését, tisztában vagyunk vele, milyen hosszadalmas és
körültekintő ellenőrzésen kell végigjutniuk, mielőtt befogadnák őket
országunkba. Sokszor láttuk, ahogy a helyi közösségekben a kezdeti félelem
átfordul nagylelkű jóakaratba, hogy befogadják és integrálják a menkülteket.
Itt, Chicagóban migránsok nemzedékei leltek új otthonra. Mi lettünk gazdagabbak
ezáltal.
A világ minket figyel, miközben mi hűtlenné
válunk az amerikai értékekhez. Ezek a rendelkezések azokat támogatják, akik el
akarják pusztítani a mi életmódunkat. Leértékelnek minket azok szemében, akik
Amerikát az emberi jogok és a vallásszabadság védelmezőjeként szeretnék látni,
nem pedig olyan nemzetként, amely célba vesz egyes vallásokat és bezárja
előttük ajtaját.
Itt az ideje, hogy félretegyük a félelmeket és
összefogjunk, hogy újra felfedezzük, kik is vagyunk és mit jelképezünk egy
olyan világ számára, amely nagyon is rászorul a reményre és szolidaritásra. „Ha
biztonságra vágyunk, adjunk biztonságot; ha életet szeretnénk, adjunk életet;
ha lehetőségeket szeretnénk, adjunk lehetőségeket másoknak” – hangzottak el
Ferenc pápa próbára tevő szavai 2015-ben az Egyesült Államok Kongresszus előtt,
majd figyelmeztetett – és figyelmeztetése gyakran eszünkbe jut most, amikor a
hétvége eseményeit próbáljuk feldolgozni: „Amilyen mércével mérünk másokat,
ugyanazzal a mércével fog az idő majd minket is megmérni.”
* * *
Joseph W. Tobin bíboros, Newark érseke január
27-én közleményében úgy fogalmazott: megérti, hogy minden amerikai biztonságra
vágyik, és jól védett határokra, ugyanakkor nem vehetjük semmibe Isten szavait,
aki Mózesen keresztül szólt Izrael népéhez: „A jövevényt ne nyomd el, hiszen
ismeritek a jövevény életét, mivel ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén”
(Kiv 23,9). Jézus pedig még tovább megy: „Bizony, mondom nektek: amikor
megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt
25,40).
A múlt heti elnöki rendeletek nem éppen nyitott
és befogadó országként tüntetik fel az Egyesült Államokat – hívta fel a
figyelmet Tobin bíboros. – A határok lezárása és falak építése nem észszerű
cselekedet; a tömeges őrizetbe vétel és kitoloncolás senkinek sem válik javára;
az ilyesféle embertelen megoldások családokat és közösségeket tesznek tönkre.
Newark érseke arról is beszélt, ő maga is bevándorlók leszármazottja, aki
multikulturális környezetben nőtt fel Detroit közelében; és élete során mindig
tapasztalta, mennyire gazdagítja a közösségeket, ha több nemzet, több nyelv és
több vallás van jelen.
A franciák, írek, németek,
magyarok, lengyelek, zsidók csak néhány nép azok közül, akik új otthonra leltek
az Egyesült Államokban az elmúlt 260 évben, amikor a közvetlen életveszély elől
menekülve elhagyták hazájukat. Még amikor irracionális félelmekkel,
előítéletekkel találták magukat szembe, akkor is végül az Egyesült Államokra
jellemző jóakarat győzedelmeskedett – írta Joseph Tobin érsek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése