Meggörbül a tér és idő.

Nem tudom megmagyarázni, miért, de e két gyógyítástörténet olvasásakor az evangélium „legmelegebb zónájába” érkezünk. Ha szabad ilyet mondani, az evangéliumon belül megszokotthoz képest is jobban „meggörbül a tér és idő”, melynek keretei között élünk. Míg Jézus a zsinagógiai előljáró házához ér, hogy meggyógyítsa lányát − közben meggyógyít egy asszonyt −, különös átkelés ez létünk Vörös tengerén. S érdemes kérdeznünk Jézust: ki az Isten? Hogyan jár közöttünk, jelenik meg világában? Nem tudom, észrevesszük-e, de az ember által kimondható legnehezebb kéréssel fordulunk Jézushoz: „Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon” (Mk 5,23). „Ha csak megérintem is a ruháját, meggyógyulok” (Mk 5,28). Nem is tudatosul bennünk, hogy Istennek tesszük fel a kérdést! Pedig a hétköznapok szinte feszíti az emberben élő indulat: hogyan létezik egy mindenható, jóságos Isten − ha életünkre halál, betegség, szenvedések, természeti katasztrófák nehezedik? Mi ezerszer is kifakadtunk már a történelem folyamán. Jairus és a vérfolyásos asszony ellenben nem vádolják Istent. Nem teszik felelőssé Őt azokért a dolgokért, melyeknek megtörténtéért nem Isten a felelős. El kéne jutnunk oda, hogy Istent nem kéne belevonnunk a rossz magyarázatába. A legkomolyabb kollektív önismeretre vallana bevallani: a gonosz elsősorban az emberi világban gyökerező probléma. Ha érte Istent vádoljuk, ez elsősorban be nem vallott megfutás a felelősség elől. Ha a betegségért őt hibáztatjuk, nem vagyunk haljandók elfogadni törékenységünket. A szenvedés, fájdalom, igazságtalanság, halál − bizony − az élet feltételeit, keretét alkotják. S nem hiba, természetünkből adódik, hogy élni, örülni, élvezni akarunk − pedig az élet nem élhető fájdalmak nélkül. Félreértés ne essék: Jairus és a beteg asszony is felteszi a kérdést: Miért? Ám e kimondott segítségül hívásban válik Isten Jelenléte hiteles, nyitott kérdéssé. Isten így nem az emberi vád kapuján lép közénk − a segítségnyújtás a szerepe e válaszadásban. „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). „Leányom, hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges” (Mk 5,34). Jézus Krisztusban Isten „tisztán”, teljes Jelenlétében jár közöttünk: helyreáll a sebzett ember és Istene teljes viszonya: gyógyító, tápláló, növekedést adó szeretetben.