ECK MAURICIA
szűz, III. r.
(1842-1921)
Bajorország
északi részén, Dittigheimben született egyszerű, szorgalmas, vallásos
családból. Gyermekkorában egyes szentbeszédek (Szt. Lióbáról, Szent Ferencről)
felkeltették érdeklődését a szerzetes élet iránt. Amikor 19 éves lett,
Strassburgban belépett a vincés nővérek közé. Addigi Genovéva neve mellé
felvette a Mauricia nevet. Nemsokára az Osnabrück melletti Thuineba helyezték,
a rend ott akkoriban telepedett le. Mauricia nővér egész odaadással áldozta
magát hivatásának, a betegápolásnak. Az ambuláns betegeket gondozta.
Gyakorolta, amit később átadott nővéreinek: „Mielőtt a betegekkel foglalkozol,
imádkozzál, mert Isten gyakran helyez a nővérek kezébe életet vagy halált.
Hogyan állhatna meg itt az ember ima nélkül? Csak Isten segítségével tudjuk
lelkiismeretesen teljesíteni kötelességünket.” Politikai és gazdasági okok
miatt nemsokára változás állt be a Thuine-i közösség életében. A vincés nővérek
átadták helyüket a Szent Györgyről nevezett ferences nővéreknek. Mauricia
maradt, így 1869-ben három nővértársával ő is letette a Ferences III. rendi
fogadalmakat. A szokott buzgósággal dolgozott tovább a betegek és a gyermekek
szolgálatában előbb Thuine-ben, majd Osnabrückben. Ferences lelkülettel
vallotta - a gyermekekre vonatkozóan: „Árnyékban nőtt növények ritkán hoznak
gyümölcsöt; olyan gyermekek is ritkán lesznek derék emberek, akiknek
gyermekkorát nem ragyogta be az öröm és vidámság napsugara.” Ami a pénzbeli
gondokat illeti, azt vallotta, hogy arról a jó Isten gondoskodik. 1887-ben őt
választották általános főnöknőnek. 1904-ig látta el feladatát rendje javára.
Utolsó 17 évét az anyahát foltozó termében töltötte - munkával.Környezetét itt
is felüdítette alázatosságával, egyszerűségével. Amikor már a betegség ágyhoz
kötötte, akik meglátogatták, az volt a benyomásuk, hogy egy szentet láttak.
Szelíden, boldogan aludt el 79 éves korában. „Mostantól boldogok a holtak, akik
az Úrban halnak meg. Így van, mondja a Lélek: pihenjék ki fáradalmaikat, mert
tetteik elkísérik őket.” (Jel 14, 13.)
Imádság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése