Gyertyaszentelő
A
Szentlélekben való rejtett találkozás ünnepe ez a nap, melyen Isten végtelen
gyöngédsége, szelídsége és tapintata nyilvánul meg a bűnös emberiség iránt.
Jézus mindenben hasonlóvá lett hozzánk, és mindenben sorsközösséget vállal
velünk, bűnös és szenvedő emberekkel: érte is bemutatják az áldozatot, akit
pedig nem kell kiváltani, hiszen mindenestül Istené, kezdettől fogva és örökké.
Amiről tehát Malakiás jövendölt, az Úr eljövetele templomába nem rettenetes és
félelmetes, hanem a legszelídebb és ezért legcsodálatosabb módon valósult meg:
a kíváncsi szemek elől elrejtve, úgy, hogy Márián és Józsefen kívül mindössze
Izrael két igaz embere volt a tanúja.
A
mai ünnep a karácsonyi ünnepkör lezárása, de Simeon jövendölésével egyben a
Passió kezdete is. A húsvéti misztérium titokzatosan kezdettől fogva jelen van
Szűz Mária életében, aki szívében előre átéli Fia szenvedését és halálát. Maga
a sugalmazó Szentlélek akarja, hogy ne idillként szemléljük Jézus
gyermekségének történetét, hanem Máriához hasonlóan vegyük észre az árnyékot,
és merjük vállalni az emberi lét fájdalmas valóságát, ahogy vállalta Jézus is,
a mi irgalmas és hűséges Főpapunk, akiben Isten felkarolt és örök üdvösségre
hívott meg minket.
Jöjj el hozzánk, emberré lett Istenünk, lépj be
szívünk hajlékába! Úgy szeretnénk, ha tiszta és fényes szentélyben fogadhatnánk
érkezésedet, de minden erőfeszítésünk kevés ahhoz, hogy méltóképpen
felkészüljünk fogadásodra. A Te látogatásod teszi tisztává és árasztja el
fénnyel lelkünk szegényes templomát. Mennyi fény hullt eddig is utunkra: szelíd
és biztató sugarak, melyek nem engedték, hogy megtévesszenek s elcsábítsanak
hamis csillogások! Add kegyelmedet, hogy mi is fény legyünk, s a Te
világosságodat árasszuk környezetünkre. Nem vadul lobogó, ideges lángként, hanem
szelíd, de kitartó lámpásként, mely akkor sem huny ki, ha ráborul a szenvedések
sötét éjszakája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése