Stúdióbeszélgetés
Somorjai Ádám bencés szerzetessel, a Pápai Államtitkárság volt munkatársával
Somorjai Ádám bencés szerzetessel 2017. január
16-án, kedden Vértesaljai László SJ készített interjút a Vatikáni Rádióban,
amelyben húszéves római tevékenységéről kérdezte a Magyarországra visszatérő szerzetest.
– Mikor és milyen küldetéssel került Rómába?
– Szennay András főapát küldött azzal a
feladattal, hogy erkölcsteológiából doktoráljak. Akkor olyan rendtársat
keresett, akinek megvoltak a szükséges vizsgái. A Hittudományi Akadémián
hallgattam erkölcsteológiát, így az első feladat az volt, hogy letegyem a három
nagy szigorlatot. Ezt párhuzamosan kellett tennem azzal, hogy közben negyedikes
osztályom tanára, prefektusa voltam Győrött, a bencés gimnáziumban. A Pápai
Alfonziana Akadémián tanultam Rómában 1984-1986 között, végül Pannonhalmára
való visszatérésem után védtem meg a doktori értekezést, 1987-ben.
Disszertációmat 1990-ben adta ki a hamburgi katolikus akadémia. Német nyelven
tárgyaltam a magyarországi születéskorlátozás jelenségét 1945-ig.
Másodszor 1993 februárjában kerültem ide, akkor
azzal a feladattal, hogy erkölcsteológiát tanítsak a bencés rendi egyetemen. A
Vatikáni Államtitkárság szolgálatába 1997 januárjában kerültem. Feladatom az
volt, hogy Radics János atya örökébe lépjek, a német szekcióban. Német szakos
lévén ez nem okozott különösebb nehézséget. Közben intéztem a magyar ügyeket
is, amelyekből nincs sok. Szívesen emlékezem kollégáimra. Hans Schwemmer
prelátus volt első főnököm, ő még 1997-ben apostoli nuncius lett Pápua
Új-Guineában és a Salamon szigeteken. Szolgálattétele közben halt meg 2001-ben.
Utóda, Bertram Meier, igényes stílusban írta, fordította a német nyelvű pápai
megszólalásokat. Jelenleg egyházmegyéjében, Augsburgban kanonok. Harmadik
kollégám, Miguel Angel Palacios, aki egyszerre volt spanyol és német, mert öt
éves kora óta Bajorországban nevelkedett, jelenleg Madridban a német
lelkészséget vezeti. Az államtitkárságon belül közben átkerültem a Levéltárba,
majd a Történeti Levéltárba. Utóbbi helyen hét esztendőt szolgáltam. Mindvégig
vittem a magyar ügyeket.
– Milyen volt Róma akkor, amikor megérkezett?
– Rómáról a kulcsélményem az, hogy nem csupán
egy főváros, mint amilyen Budapest. Róma egy egész világ, tekintve történelmét,
a művészetet és a kultúrát. Amikor kijöttem, otthon egyetlen tudományos
akadémia volt. Rómában tucatjával vannak akadémiák. Otthon akkor is, most is
egy teológiai fakultás van, ahol doktorátust adnak. Itt a pápai egyetemek és
főiskolák több lehetőséget kínálnak erre. Ezen kívül Rómában „randevúzik” az
egész keresztény világ. El lehet mondani, hogy kétfajta katolikus van: az egyik
már járt Rómában, a másik ezután fog ellátogatni ide. Tehát kitágult számomra a
világ, kitágultak a távlatok, és magam is megváltoztam.
– Milyennek képzelte Rómát, és ahhoz képest
mivel találkozott ittléte alatt?
– Rómáról való elképzeléseink otthon nem fedik
eléggé a valóságot, én is osztoztam ebben. Ilyen élmény például, hogy hiányzik
a magyar nyelv, a Vatikánban is. Megtanultam, hogyha az egyházi könyvesboltokba
naponba mennének be magyar hívek és kérnének magyar nyelvű irodalmat, akkor
előbb-utóbb ki tudnák szolgálni igényeiket. Ez létszám és jelenlét kérdése.
Ugyanígy a Vatikánban is szükség van az olasz
nyelv használatára, de szükség van az angolra, a spanyolra, a németre, a
franciára, a lengyelre is, és nem hátrány más kisebb nyelvek ismerete sem.
Nyelvismeret hiányában az ember eltéved és nem tudja meg, mit hogyan kell
intézni. Ma már interneten lehet intézni belépőjegyet pápai szertartásra, pápai
audienciára, de ehhez is szükség van valamelyik idegen nyelv ismeretére.
Róma tehát más, mint ahogyan elképzeljük, az
első felismerésem az volt, hogy nyelvet kell tanulnunk ahhoz, hogy el tudjunk
igazodni. Ez egyben a katolikum, az Egyház egyetemes mivoltának egyik konkrét
megnyilatkozási formája is.
– Három pápa alatt is szolgált, egészen
személyes közelségben hozzájuk. Miben látja a pápák egyéni karizmáját, amellyel
különösképpen is szolgálták az Egyházat?
– Szent II. János Pál pápát hosszú péteri
szolgálatának utolsó hét évében kísérhettem, pápaképemet máig meghatározza,
hiszen huszonhét esztendőn át ő irányította az Egyházat. Nála egyszerre
jelentkezett a személyesség és az egyetemesség. Az ő idejében kellett megnyitni
a Szent Péter-teret a szerdai általános kihallgatásra, mert akkorra érett be a
közlekedési lehetőségek fejlődésével párhuzamosan Wojtyła pápa karizmájának
világméretű elismertsége. Más szóval, a zarándokok azóta jönnek tömegesen.
Akkor alakult ki, hogy a hat egyházi világnyelven tartják a kihallgatásokat. Az
elmúlt években ehhez sorakozott fel az arab nyelv is. XVI. Benedek pápa az
igényes teológus, aki számára a kormányzás teher volt, ezt több helyen meg is
írta korábbi könyveiben. Viszont azt hiszem, az ő megnyilatkozásait még hosszú
ideig fogjuk olvasni és idézni, bár akkor, amikor elhangzottak, kevesen
értették meg. Ferenc pápa a latin-amerikaiak mentalitását hozta magával,
emberközelisége, ha lehet, még jobban megnyilvánul.
– Hogyan látja az Egyház útját, fejlődését az
utóbbi húsz-harminc évben?
– Míg a lengyel pápa idején a világegyház a
kelet-közép-európai népek fölfedezése révén kapott új dimenziót, utóbb a
latin-amerikaiak, az afrikaiak és ázsiaiak törtek be az egyházi közéletbe.
Ehhez érdemes megfigyelni a bíborosi kar összetételét is, legjobb példa erre a
legújabban kreált bíborosok névsora. Az egész világ, pontosabban, az egész
glóbusz képviselve van immár, mostanra váltunk globálissá, katolikusként is, és
nekünk, magyar katolikusoknak ebben az összefüggésben kell tudnunk elhelyezni
magunkat.
– Melyek a legemlékezetesebb pillanatai római
küldetésének?
– Számos emlékezetes pillanat van. Ilyen volt
az első pápai audiencia, amikor Radics János prelátus bemutatott II. János Pál
pápának, és ilyen az utolsó pápai audiencia, december 28-án, amikor
elköszönhettem Ferenc pápától. De mindegyik pápai általános kihallgatás élmény
volt. Hat éven át minden harmadikon ott lehettem, mint német szpíker. Egyik sem
volt unalmas, mindegyiken megtapasztalhattam az Egyház egyetemességét. Ilyen
volt még a Vatikáni-Magyar egyezmény aláírása, amikor még az első hónapokat
töltöttem itt szolgálatban, és ilyenek voltak a magyar államvezetők látogatásai
is, amikor tolmácsi feladatokat láttam el.
– Bencés szerzetes, az aventinusi közösségben
él. Miben áll ma főként a bencés rend küldetése?
– Szent Benedek követői a szent zsolozsma és liturgia
közös végzésében élik meg hitüket, szabad idejükben pedig azt a munkát végzik,
amelynek végzésére legitim elöljáróik bízzák meg őket. Ez a munka lehet
lelkipásztori, lehet tanári, nevelői, ahogy otthon szoktuk meg, vagy itt, a
Pápai Szent Anzelm Egyetemen végezzük. Krisztus követését a benedeki regula
segítségével próbáljuk megvalósítani. A monostorban várjuk a parúsziát,
Krisztus újra eljövetelét.
– Hazatérése után nyugodtabb évek következnek,
vagy éppúgy dolgozik tovább?
– Magyarországon már nyugdíjasnak
számítok, hamarosan a Vatikánban is. A bencés azonban addig dolgozik, amíg bír.
Vannak elképzeléseim, de ezeket egyeztetni kell elöljáróimmal. Ők fogják
eldönteni, hogy milyen területen kívánják működésemet. Nyugodtabb időszakot
remélek, amikor anyanyelvemet sűrűbben használhatom és az otthon megszokott
ízek szerint étkezhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése