Az élet igéje – 2017.
február
Az egész világon milliók olvassák és igyekeznek
tettekre váltani – Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója kezdeményezése
szerint – az adott hónapra kiválasztott bibliai mondatot és a hozzáfűzött
magyarázatot, amely széles körben hatással van az egyének és közösségek
életére.
„Új szívet adok nektek és új lelket oltok
belétek” (Ez 36,26)
A szívről az érzések, az érzelmek, a
szenvedélyek jutnak eszünkbe. A bibliai szerző számára azonban ez jóval mélyebb
tartalommal bír: a lélekkel együtt a szív az ember életének a középpontja, itt
születnek a döntései, itt zajlik benső, lelki élete. A hússzív hagyja, hogy
Isten igéje alakítsa, vezesse, és „békés gondolatok” ébrednek benne testvérei
iránt. A kőszív magába zárkózik, képtelen mást meghallgatni és irgalmasnak
lenni.
Miért van szükségünk új szívre és új lélekre?
Elég, ha körülnézünk. A kőszívekből mindenütt erőszak, korrupció és háború
születik, mert nem nyitottak Isten teremtő terve előtt. Ha őszintén magunkba
tekintünk, talán nem azt vesszük észre, hogy sokszor bennünket is önző vágyak
irányítanak? Valóban szeretettel és embertársaink javára hozzuk meg
döntéseinket?
Nyomorúságos emberségünk láttán Isten megkönyörül
rajtunk. Jobban ismer bennünket, mint mi magunk, és tudja, hogy új szívre van
szükségünk. Ezt meg is ígéri Ezekiel prófétának, és nem csak az egyes emberekre
gondol, hanem egész népére. Isten álma, hogy egybegyűjtse a népek nagy
családját, ahol a kölcsönös szeretet törvénye uralkodik, ahogy azt kezdetben
elgondolta. Történetünk során többször is beigazolódott egyrészről, hogy mi
magunk képtelenek vagyunk megvalósítani a tervét, másrészről Isten soha nem
fárad bele, hogy újra kezdeményezzen, ráadásul azt is megígérte, hogy ő maga
olt belénk új szívet és új lelket.
Ígéretét pedig akkor teljesítette be egészen,
amikor elküldte a földre a Fiát, pünkösdkor pedig kiárasztotta a Lelkét. Ebből
egy közösség született – az első jeruzsálemi közösség –, az „egy szív, egy
lélek” valóságában élő emberiség mintaképe.
Mindannyian meg vagyunk hívva, hogy ehhez az új
emberiséghez tartozzunk, én is, aki ezt a magyarázatot írom, te is, aki olvasod
és meghallgatod. De még inkább meg vagyunk hívva arra, hogy építsük, jelenvalóvá
tegyük saját környezetünkben és munkahelyünkön. Micsoda küldetést kaptunk,
mekkora bizalommal van Isten irántunk! Ne hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk a
csüggedés a társadalomban meglevő sok korrupció láttán, ne nyugodjunk bele
közömbösen, hogy a rossz nagyobb nálunk. Tágítsuk ki „a szívünket Jézus
Szívének méreteire. Mekkora munka! De ez az egyetlen, ami szükséges. Ha ezt
tettük, mindent megtettünk – mondta Chiara Lubich, és így folytatta: –
Mindenkit, aki közelünkbe kerül, úgy kell szeretnünk, ahogy Isten szereti. És
mivel az időben élünk, egyszerre egy felebarátunkat szeressük, és ne maradjon a
szívünkben nosztalgia a másik testvér iránt, akivel az imént találkoztunk.”
Ne saját elégtelen erőnkben és képességeinkben
bízzunk, hanem abban, amivel Isten megajándékoz: „Új szívet adok nektek és új
lelket oltok belétek.”
Ha hallgatunk kérésére, hogy mindenkit
szeressünk, ha engedjük, hogy a bennünk szóló Lélek hangja vezessen, akkor az
új emberiség élő sejtjei, az új világ építői leszünk a népek és kultúrák gazdag
sokszínűségében.
Különböző egyházakhoz tartozó testvéreinkkel
együtt éljük ezt az igét, amelyet egy német ökumenikus csoport választott, hogy
Istennek ez az ígérete kísérjen bennünket a reformáció kezdete 500.
évfordulójának évében.
Fabio Ciardi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése