Évközi 4. hét péntek

Évközi 4. hét péntek      
Zsid 13, 1-8; Mk 6, 14-29
„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké”

Jézus Krisztus Istenember. Személy szerint Isten, időtlen, nincs múltja sem jövője, örök jelenben van. Úgy, ahogyan Mózesnek kinyilatkoztatta az égő és el nem égő csipkebokor látomásban. A megtestesüléskor emberi természetet vett fel személyi fősége alá, ami embertestből és lélekből áll. A test fogantatik, kilenc hónap alatt rohamosan növekszik, alakul az anyaméhben, hogy megszülethessen, és elkezdhesse önálló életét. A lélek nem nő, de ismeretben és akarásban változik. Iszonyú szenvedéseket élt át, majd a legmegrázóbb változáson esett át, amikor meghalt, vagyis lelke elhagyta a testét. Viszont harmadnap feltámadt. Ez azt jelenti, hogy testét tökéletesen meggyógyította a szegek, és a lándzsa ütötte sebek kivételével, egyúttal átalakította, és az óta nem változik, nem öregszik, az Eukarisztiában sem változik: Örök isteni akarata valósul meg benne. Testében tehát „tegnap” végbementek a szükséges változások, aztán bekövetkezett az örök „ma”, ami tart mindörökké. Az ember, még a keresztény is, alá van vetve a változásnak testében is, lelkében is. Fejlődik, kiteljesül és megöregszik, meghal. Lelke megismeri a jót és a rosszat, állást foglal, dönt. Majd újra ismer, ismét dönt. A változás a halál pillanatáig fennáll a lélek működésében. Addig tud javulni, az igazság és a szeretet gyakorlásával tud egyre jobban hasonulni ahhoz a remek, isteni tervhez, amit az Atya a világ teremtése előtt készített minden megvalósítandó ember számára. A levélíró megértette az egyetlen nagy kincset, amit alapvetően minden embernek meg kell őriznie: „a testvéri szeretet maradjon meg bennetek” (13, 1) Szent Pál a különféle lelki adományok (karizmák) lelkes gyűjtögetőinek írja: „a szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik… Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül legnagyobb a szeretet” (1Kor 13, 8. 13) a szeretet, a mellénk rendelt emberek javának, boldogításának önzetlen szolgálata. A szeretet néhány nagyon fontos formáját sorolja fel ezután a Zsidókhoz írt levél. „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra” (Zsid 13, 2; Ter 19, 1-3) Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok” (3) Külön gonddal említi az író a házasságot, mint a szeretet egyik legfontosabb formáját. A szerelem nagyon kívánatosnak tünteti fel két ember, egy férfi és egy nő örök és felbonthatatlan szövetségét: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1, 27) Ezért elhagyja az ember apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (2, 24) „Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtelen a házas ágy, mert a házasságtörőket megítéli Isten” (4) A házasság rengeteg áldozatot követel mindkét házastárstól, de ez a szeretet lényege: önzetlenül adom a másik félnek; ami őt boldoggá teszi Mivel a szeretet teljes önzetlenséget kíván, „legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való!”