Semmi rendkívüli.

Az evangéliumi történet igazolja, hogy az emberek a hit terén is nagymértékben függenek az előítéletektől és a földi szempontoktól. Nem azt keresik, hogy Jézus tanítása és csodái isteni eredetre utalnak-e, hanem megrekednek annál, hogy ott nőtt fel a szemük előtt. Semmi rendkívüli nem volt sem rajta, sem a rokonságán. „Nem az ács ez, Mária fia?” – kérdezgetik. De Jézus nem használ külön eszközt a meggyőzésükre. Módszere olyan, hogy minden jóakaratú ember felismerheti benne az isteni küldöttet. Az ember kötelessége, hogy keresse az igazságot, és nem követelheti, hogy Isten az ő elgondolása szerint alakítsa az üdvösség útját.

Jézus mondja: „Juhaim hallgatnak szavamra; * ismerem őket, és ők a nyomomban járnak.”