Évközi 11. hét péntek
A
gonoszság által végzett tiszta munka, melyről a mai Olvasmányban olvasunk,
megannyiszor megismétlődött – és sajnos, ki tudja, hányszor fog még
megismétlődni – a történelem folyamán. Csakhogy nem lehet tökéletes munkát
végezni: ahogy Jósába fogta Okoziás fiát, Joást, és titokban elrejtette őt a
halálra szánt királyi gyermekek közül, úgy menekült meg a gyermek Jézus is
Heródes mészárlása elől. S mindig támad egy apró repedés, nyugtalanító rés a
bűn hibátlannak tűnő szövetén. A gonoszság sohasem tud teljes nyugalomra
vezetni, a legalaposabb munkát is szorongás, félelem, a kísértő árnyak keltette
rettegés követi. A lelkiismeretet sohasem sikerülhet teljesen elhomályosítani,
elhallgattatni, legfeljebb új és új bűnökkel elaltatni, hangját elnyomni lehet.
Ugyanakkor
azzal is szembesülnünk kell, hogy mindannyiunkban lakozik valami Atália,
Heródes és a többi zsarnok lelkületéből. Tekintsünk csak magunkba: vajon nem
kísértett meg bennünket is olykor-olykor a gondolat, hogy mennyivel egyszerűbb
és jobb volna, ha bizonyos emberek, akik megnehezítik az életünket, akik
akadályt jelentenek terveink valóra váltásában, egyszerre megszűnnének létezni?
Bizony a szentek nem túlzott alázatból ragaszkodtak hozzá, hogy ők a legnagyobb
bűnösök a világon, hanem annak pontos felismeréséből, hogy mi az, ami a
sajátjuk, és mi az, amit az Úristen kegyelme hozott létre bennük.
Urunk Jézus, segíts bennünket annak
belátásához, hogy kegyelmed nélkül teljes sötétségbe merülnénk, és a legnagyobb
gaztettekre is képesek lennénk, egyszersmind mélyítsd el bennünk irgalmasságod
művének felismerését, s nyisd meg szemünket és szívünket szabadító csodáidra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése