Ferenc pápa a teatinus
nővérekhez: A szemlélődő imádság lelkületével szolgáljatok!
A Szentatya június 16-án délben a Konzisztórium
teremben fogadta a teatinus nővérek kongregációjának küldöttségét, akik
alapítójuk négyszáz évvel ezelőtti halálára emlékeznek. Beszédében a szemlélődő
ima fontosságáról, az Eucharisztia központi szerepéről és az önzetlen
szolgálatról szólt a pápa.
Ferenc pápa mindenekelőtt köszönetet mondott a
nővéreknek azért a szolgálatért, melyet az Egyházban kifejtenek, szerte a
világon. Emlékeztetett, Orsola Benincasa nővér, a rend alapítója
szemlélődő lélek volt, aki egész életét a keresztre feszített Krisztushoz
alakította, többek közt saját misztikus tapasztalatai nyomán is. Utalt a
Szentatya arra a nehézségre is, mely kezdetben a teatinus rend társalapítója,
IV. Pál pápa idejében a jezsuita rend és a teatinusok között fennállt. „Az
akkori veszekedések után azonban most barátok vagyunk” – tette hozzá.
Az Eucharisztia volt Benincasa nővér számára
élete középpontja és legfőbb lelki tápláléka. Rendjére hagyott spiritualitása
mélyen Krisztus-központú és máriás lelkületű. Nővéreinek azt hagyta meg, hogy
ne éljenek más rendszabályzatot, mint a szeretetét – folytatta
a pápa, és a rendszeres és mély imádságra buzdította a nővéreket, tudva,
hogy az imádság nem szakítja el őket a világtól, hanem a mélyben összekapcsolja
őket vele. Álljanak közel a szenvedőkhöz és ismerjék föl bennük a keresztre
feszített Krisztust. Másfelől pedig kövessék alapító mesternőjük tapasztalati
jellegű istenismeretét. Végül arra emlékeztetett Ferenc pápa, hogy a világnak
szüksége van a közösségben megélt testvéri élet tanúságtételére és a
szenvedőknek nyújtott szolgálatra.
* * *
A teatinus női rend idén emlékezik alapítója
halálának 400. évfordulójára.
Orsola Benincasa olasz szerzetesnővér, a
teatinus nővérek kongregációjának alapítója Nápolyban született 1547. október
20-án, és ugyanott halt meg 1618-ban, éppen születése napján. A kicsi Orsolának
tízévesen, 1557 karácsony éjszakáján volt az első elragadtatása, mely aztán
egyre sűrűbben ismétlődött. 1579-ben, huszonkét éves korában az emberek
kíváncsisága elől visszavonult a Sant’Elmo-hegyre remetének.
1582. március 12-én újabb látomástól indítva
Rómába ment XIII. Gergely pápához, hogy az Egyház reformját sürgesse. A pápa
meghallgatta, és hitelességének megvizsgálására egy teológiai bizottságot kért
föl, melynek tagja volt Claudio Acquaviva jezsuita generális és Néri Szent
Fülöp, az oratoriánusok alapítója. A több hónapos vizsgálat során gyakorolnia
kellett az alázatot és az önmegtagadást. Eltiltották a szentáldozástól,
megbüntették elragadtatásai miatt, ő pedig, miután mindezeket hősiesen
elviselte, visszatérhetett Nápolyba anélkül, hogy bármit elért volna. Újra
visszavonult a Sant’Elmo-hegyre, tovább imádkozott és a lelki példáját követő
lányok számára 1583-ban, 36 évesen megalapította a teatinus nővérek
kongregációját, melynek szabályzatát 1623-ban XV. Gergely pápa hagyta jóvá.
Erényeinek hősiességét 1793-ban VI. Piusz pápa ismerte el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése