COUDERC SZENT TERÉZ
rendalapító, apáca
*Le
Mas de Sabličres, 1805. február 1. +Lyon,1885. szeptember 26.
Marie-Victoire
Couderc 1805. február 1-én született egy tizenkét gyermekes parasztcsalád
negyedik gyermekeként. Szüleitől kapta az alapfokú vallási oktatást, de olvasni
még tízéves korában sem tudott. Jámborsága mélyen gyökerezett, és korán
megmutatkozott szerzetesi hivatása. Szülei a közeli Vans-ba, a Szent József
Nővérek nevelőintézetébe küldték tanulni. 1825-ben, egy sabličres-i népmisszió
alkalmával megismerte az egyházmegye missziós igehirdetőjét, J.-P. Terme atyát,
aki megerősítette szerzetesi hivatásában. 1826 januárjában Aps-ban belépett a
Terme által alapított kis társulatba, és fölvette a Teréz nevet.
Az
atya, aki La Louvesc-ben, Régis Szent Ferenc János (lásd: 309. o.) sírjánál
népmissziós volt, azt tervezte, hogy a zarándokok fogadását néhány nővérre
bízza. Teréz azt javasolta, hogy a zarándokszállásokat alakítsák át lelki
menedékhelyekké. Ebben az időpontban Terme atya már megkezdte egy zarándokház
építését. 1827 nyarán Teréz anya két társnőjével együtt megérkezett La
Louvesc-be. Szerzetesi társulattá szerveződtek, és Teréz anya lett az
újoncmesternő, majd fiatal kora ellenére elöljárónővé nevezték ki. A
kongregáció ekkor Régis Szent Ferenc nevét viselte, csak később vette fel a
,,Coenaculum'' megjelölést. A nővérek a környező falvakban tanítottak; a La
Louvesc-i ház egyre inkább lelkigyakorlatos házzá vált, ahol a
lelkigyakorlatokat Szent Ignác módszere szerint tartották.
Amikor
1834-ben meghalt Terme atya, a kis kongregáción zűrzavar lett úrrá. Teréz anya
ekkor a francia jezsuita tartomány provinciálisához, François Renault-hoz
fordult; ő abban az esetben vállalta a közösség irányítását, ha az kizárólag a
lelkigyakorlatoknak szenteli magát. Így hát 1835--36-ban a kongregáció tanító
ága különvált. A ,,Soeurs de la Retraite'' (lelkigyakorlatos nővérek) számára a
jezsuiták szabályzattervezetet szerkesztettek, s ezt Viviers püspöke 1836.
május 11-én erősítette meg.
Teréz
anya a jezsuiták segítségével nagy lendülettel látott munkához: egy nagy házat
építtetett a lelkigyakorlatokon részt vevők elhelyezésére, továbbá egy kápolnát
is. Mindez súlyos anyagi és egyéb gondokkal járt együtt. Egy posztulánsnőt
adtak melléje intézőként, aki a számlák meghamisításával arról győzte meg
Renault atyát, hogy az adósságok összege 36.000 frank, holott a valóságban még
a 10.000-et sem érte el. Az elöljárónőt egy tanácsadó gyámsága alá helyezték,
de a válság növekedett. Ekkor Renault atya lemondatta Teréz anyát. Utódaként --
alig egy hónapos noviciátus után -- 1838. október 23-án madame de Lavilleurnoyt
iktatták be. Vezetése rövid időn belül katasztrófához vezetett. Teréz anyának
súlyos megaláztatásokat kellett elviselnie, de hallgatagon tűrte a
jogtalanságokat. Renault 1839 augusztusában Avignonba hívatta Teréz anyát, hogy
általa tájékozódjék, ő azonban vonakodott attól, hogy bármit is szóljon
elöljárónője ellen. Amikor ez utóbbi 1840 januárjában elhagyta a kongregációt,
arra gondoltak, hogy Couderc anya ismét elfoglalja korábbi helyét, de ő elérte,
hogy Contenet anyát válasszák általános elöljárónővé, akit alkalmasabbnak
tartott magánál. Teréz anya rövid ideig viselte az asszisztensnő tisztségét, de
csakhamar újra egyszerű nővér lett, és nagyon határozottan éreztették vele,
hogy nem sokra becsülik. Amennyire lehetséges volt, távol is tartották a
közösségtől. Több idős nővért elküldtek, és hogy Teréz anya elkerülte ezt a
sorsot, az csak azért történt, mert a La Louvesc-i birtok törvényes tulajdonosa
volt. Contenet anyát erősen befolyásolta egy fiatal nővér: Anaďs de Saint-
Privat, aki a kongregációt ,,előkelőbbé'' akarta tenni. Hogy megszabaduljanak
az egykori elöljárónőtől, 1842 márciusában az újonnan alapított lyoni házba
küldték.
Amikor
Anaďs anya egy párizsi alapítás elöljárónője lett, 1855-ben megkísérelte, hogy
szakadást keltsen a kongregáción belül, amennyiben házát függetlennek
jelentette ki. Teréz anyát küldték Párizsba, hogy tisztázza az ügyeket.
1856-ban hat hónapig a tournoni ház elöljárónője volt, majd 1857 júniusában
visszatért La Louvesc-be. 1858 szeptemberétől 1860 augusztusáig ismét Lyonban
tartózkodott, ezt követően Montpellier-ben, ahol 1867 márciusáig az elöljárónő
asszisztensnőjeként tevékenykedett. Végül egyszerű nővérként tért vissza
Lyonba. Mindenütt önmegtagadásban, alázatosan élt, anélkül, hogy beleavatkozott
volna a kongregáció vezetésébe; arra törekedett, hogy elfelejtesse azt a döntő
szerepet, amelyet kezdetben játszott.
1885.
szeptember 26-án halt meg. Csak a halála után értették meg, hogy ki volt
valójában. Szerény külseje alatt szokatlan mélységű lélek lakott. Kora
legvonzóbb alakjai közé tartozik.
1951-ben boldoggá, 1970.
május 10-én szentté avatták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése