Évközi 25. hét kedd
Leszámítva
a teljesen elvakultakat, több-kevesebb kételye azért mindegyikünknek van
döntéseinket és választott cselekvési módunkat illetően. Ezért tanácsot kérünk,
vagy legalábbis megkérdezzük mások véleményét. Persze, itt is hajlamosak
vagyunk egy bizonyos elfogultságra, mert többnyire nem akárkitől kérünk
tanácsot, hanem elsősorban olyanoktól, akiktől helyeslést és megerősítést
várunk. (A legtöbbünknek nem nehéz olyan „jó barátot” találnia a környezetében,
aki a legnagyobb örömmel ad igazat neki.) És persze úgy adjuk elő a dolgot,
hogy az általunk tervezett lépés előnyeit ecseteljük, a hátrányait, illetve más
lehetséges megoldások pozitívumait homályban hagyjuk. Ily módon valószínűleg
körülbelül azt a tanácsot fogjuk kapni, amit szerettünk volna hallani, s
mindjárt szentesítve érezzük azt, amit belül már el is döntöttünk.
Ha
azután megtettük, amit elterveztünk, de lényegében helytelen választásunk miatt
csak marad bennünk valami lelkifurdalás, akkor igyekszünk az egyre
nyilvánvalóbb rosszat zárójelbe téve a jót hangsúlyozni. Például egy bűnös
szerelmi kapcsolatban azt, hogy a másikat ezáltal a hitre vezetjük. Végül
pedig, amikor rá kell döbbennünk, hogy az út, amelyet választottunk, zsákutca
volt, nincs tovább, elkezdjük megmagyarázni, hogy mindez miért volt mégis jó,
hasznos, sőt szükséges. Micsoda hazugság, önáltatás! Mintha bizony Isten nem
adhatta volna meg ugyanezt a jót vagy még többet, ha nem a könnyebb, szélesebb,
vonzóbb utat választjuk, hanem kitartunk az igazságért vívott kemény harcban! S
ha mégis valami jó jött ki a rossz döntésből, az semmi esetre sem a rossz
döntés gyümölcse, hanem Isten végtelen bölcsességének és irgalmának ajándéka.
Urunk Jézus, megvalljuk Neked, hogy sokszor
tévedtünk hamis útra, de nem akartuk belátni, beismerni, hogy hibáztunk.
Eltévelyedésünket sokszor még utólag is megpróbáltuk igazolni, és azzal
takaróztunk, hogy ha nem úgy tettünk volna, ahogy, akkor nem szolgáltattunk
volna alkalmat Neked, hogy irgalmasságot gyakorolj velünk. Bocsásd meg, kérünk,
kevélységünket, s nevelj kudarcaink őszinte beismerésére, mely igaz bűnbánatra
és Hozzád való megtérésre vezet bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése